Papírdíszek

Gyártottunk néhányat, egy kalap alá veszem őket, mert szorít az idő. Még néhány nap karácsonyig, s annyi dolgom lenne még...
A takarítás sem halad a tervezett tempóban, a mézest megsütöttem ugyan, de a díszítés még várat magára, szaloncukrot szeretnék gyártani, aprósütit sütni.... soroljam?
Akkor jöjjenek az elkészült díszek:

Egyszerűen: két egyformára vágott motívumra van szükség, mindkettőt bevágjuk középen feléig, csakhogy egyiket lentről a feléig, a másikat fentről. Egymásba csúsztatjuk őket. Én kis fényes matricával rögzítettem a hajtásoknál, mert hajlamosak összecsukódni. Az adventi naptár szerepét betöltő ágra kerültek, mert egyre csupaszodik.
Hasonlóak, csak kissé bonyolultabb, de ezek a kedvenceim:

Így készülnek: négyzet alakú színes papírt négybe hajtok, majd még kettőbe. Így rajzolom rá a sablont, majd kivágom. Lesz 4 egyforma alakzat. Ezeket párosával, azaz csak felét egymáshoz fordítva összeragasztjuk:

A sablonokat én rajzoltam meg, s mindegyik után kíváncsian vártam, mi sül ki belőle. Nagyon tetszenek, a gyertya lett a kedvencem. Néhány sablon:

Még hátra van Hédi munkája:

Az iskolában tanulták, s itthon is szorgalmasan gyártotta, az iskolai ünnepségre is ilyet vitt a fenyőfára. Még erről is szeretnék írni...
Ez egy elemekből hajtogatott, szerintem nagyon mutatós dísz. Én is megtanultam, legalábbis megfigyeltem, hogyan készül, de Hédit fotóztam munka közben, legalábbis a kezecskéit meg a hajtogatási fázisokat:

Karácsonyi ablakdíszek -papírból

Végre, elkészültek! Még nincsenek a helyükön, de készen vannak. Egész délután a nappali közepén kuporogtunk, s tervezgettünk, faragtunk, ragasztottunk.
Nálam ez is úgy megy, mint a sütés-főzés. Innen-onnan csípek ötleteket, amiket aztán kedvem, hangulatom, lehetőségem szerint összerázok. S valami mindig lesz belőle:-)
Ezúttal többek között ez:

Színes papírból készült az egész. Egy világoszöld színűre egy kis -és nagy tányér segítségével rajzoltam meg a köröket. Mivel csonka lett, nem fért rá a lapra egy teljes kör, jött a masni ötlete, amivel összefogtuk.

Különböző karácsonyi motívumokat vágtunk ki. Összehajtogatott színes papírra megrajzoltam a motívumot, így egyszerre többet is kivágtam, ráadásul egyformák is lettek.

Ezeket előbb elrendeztem a korongon, melyre a masni már rákerült, s ha tetszett, rá is ragasztottam őket. Négy készült belőlük, nem teljesen egyformák. Ezek a gyerekszobák ablakaira fognak kerülni.

Hogy felhasználjuk a körök közepéből kiesett korongokat meg a maradék motívumokat, még készítettünk néhány díszt:

Ezek pont jók lesznek a nappali hármas osztású ablakába.
Ezt pedig Hédi készítette:

Ez lett a legszebb, majd ezt is odabiggyesszük valahova.
Készült más papírcsoda is, ezeket is közzéteszem hamarosan.

Mézit a konyhaablakba!

Minden évben készülnek ablakdíszek, idén nagyon le vagyok maradva velük. Ma készült el az első, a konyhaablakba. Persze valami sütis témájú:-)

Az ablak fölötti polc köcsögei alá tettem a fonal végét, s egyfolytában pörögnek. Nagyon tetszenek:-)
Vastagabb barna színespapírból vágtam ki őket, összehajtogatva a papírt, így egyszerre meglett mind a négy. Hibajavítóval próbáltam a fehér díszítést a figurákra, de nem fogta be. Pasztellkrétával több sikert értem el. De filccel szebb díszítést tudtam rájuk rajzolni:

Tűvel és cérnával felfűztem őket, az utolsó öltésnél mindig egyet visszaöltöttem, hogy ne csúszkáljanak a cérnán a "mézesek".  A cérna végére pedig egy kis piros masnit biggyesztettem egy nagyobb gyönggyel, mert túl barnának tűnt az egész. A gyöngy nehezékként is szolgál:-)

Ötletek vannak a többi ablakhoz is, van még néhány. Most már bele kell húzzak, mert egy hét, és itt a karácsony. A vasárnap délutánt erre szántam. Remélem, ezúttal nem jön közbe semmi...

Narancsjáték

Gyerekkorunkban bizony nem volt tele a bolt naranccsal, mint mostanság. Karácsonyra azért kaptunk, ezért nekem a narancsillat hozzátartozik a karácsony hangulatához.
Most ott van a gyümölcskosárban folyamatosan a régen ritkán látott gyümölcs. Egyik nap, míg vártam, hogy felfőjön a leves, nekiláttam narancsot díszíteni. Próbálkoztam a zöldségpucolóval, de nem ment, ezért késsel láttam hozzá. Ezzel meg az volt a gond, hogy eltűnt a kés nyoma: nem láttam, hol vágtam bele az előző csíkot. Elég durva, elnagyolt minták sikeredtek. Szegfűszeget is szurkáltam bele, hogy még karácsonyosabb illata legyen.
Kibelezett narancshéjba mécsest tettem, a Férjem által virág alakban leszedett s kiszáradt narancshéjból is próbáltam valamit összehozni:

Próbálkozok. Ráhangolni magam a karácsonyra. De egyelőre sikertelen. Tegnap még a menüt is összeállítottam, persze nem teljes, meg rám jellemző, hogy az utolsó pillanatban is változtatok rajta. De még most sem érzem azt a tervekkel, tettvággyal teli várakozást. Lehet, az előző évek eseményei késleltetik ezt az érzést. Vagy soha többet nem lesz olyan?
Apukám hat évvel ezelőtt karácsony előtt hagyott itt minket. Volt időnk felkészülni rá, mégis nehéz volt elfogadni, beletörődni. Anyukám tavaly ilyentájt betegedett meg. Arra nem tudtunk felkészülni, nem is akartunk, ami aztán következett.
Persze az élet megy tovább, görög előttünk így vagy úgy, s muszáj lépést tartani vele. Az idő meggyógyítja a sebeket? Ugyan már...csak beletörődünk, mert nem lehet változtatni rajta.
No ezt is kiadtam magamból, többet nem hozom fel, mert még másokat is elszomorítok:-(
Fel a fejjel, s nyomás takarítani!!! (Csak magamat biztatom.)

Apróságok

Kellett ez nekem? Alkotunk is, apróságokat, meg fényképezek is, sütök-főzök, de mindez itt nem látszik. Talán ha nem aludnék... Éppen ma reggel kávézás közben olvastam egy tudományos kiadványban, hogy tudósok feltételezik (???), hogy talán mégsem életfeltétel az alvás, esetleg jóval kevesebb alvással is beérhetnénk. Mert életünk harmadát átalusszuk, s ez pazarlás. Na, nekem biztos létfeltétel az alvás, aludjanak azok a pihentagyú tudósok napi két órát, aztán meglátom, miket ötletelnek ki! Kicsit kiakadtam rajtuk, de megint nem erről akartam írni.
Most már a szülinapomat is átvészeltem, lehet(ne) koncentrálni a karácsonyra. Matatunk, teszünk-veszünk, tervezgetek, de még mindig nem az igazi. A tervek többsége még csak fejben létezik, egyiket elvetem, másik három jön helyette, s töredéke megvalósul.
Az ajtón már vagy két hete ott díszeleg a "fenyőcsokor".  Nem nagy valami, három kis fenyőág összekötözve, s néhány dísz meg toboz ráaggatva. Férjuram még arra is kapható volt, hogy kilyuggassa az ajtót, hogy rögzíthesse, pedig nagyon kényes a szegekre:-)

Odakint nem is peregnek róla a tűlevelek, de az adventi koszorúhoz már nem merek hozzáérni, mert azonnal lecsupaszodik. Talán azt is ki kellett volna tenni a teraszra:-)

Nemrég vettem két díszes, gömb alakú gyertyát. Itthon rájöttem, nincs hozzávaló gyertyatartóm. Ezért két kistányért aranyszínű üvegfestékkel körbedíszítettem, s ezekbe kerültek:

Sok-sok évvel ezelőtt kaptam Férjemtől (akkor még csak udvarolt) egy kávéskészletet, ami annyira nem használatra szánt, anyagában és mintázatában is népies. Ebből vettem el két kistányért:-)
A sok-sok év az valójában 22 év, novemberben volt ennyi éve, hogy egymásra találtunk (még nem voltunk 18 évesek). Akkor még nem gondoltam, hogy házasság lesz a vége. Annyi volt mindössze, hogy olyan jól értettük egymás nyelvét... Az évek során aztán kiderült, hogy nagyon is jól. Hat és fél év után szánta rá magát, hogy feleségül vegyen. Nem mondta, hogy megbánta volna:-)

Még egy apróság, ez Hédikém műve, s megkérdezte, felteszem ezt is a blogra? Hát hogyne...

Szalvétatartó:-)
Időnként bezárkózik a szobájába, s alkot valamit, saját kútfőből. Tiszta anyja:-) Ez is úgy készült, mint mondotta, nem tervezte el előre, mit készít, csak nekilátott. S ez lett belőle. Még szalvétákat is pakolt bele, azóta is ott díszeleg az asztalon.

S amiről még írni akartam: máris van 9 követője a blognak, régi és újabb nagyon kedves "ismerősök"! Köszönöm nekik, ez is ösztönző kéne legyen, hogy ha belevágtam, becsülettel álljak helyt. Ezen leszek:-)

Díszek drótból

Még albérletünk udvarán találtam kidobva egy-két tekercs rézdrótot, valami gép alkatrésze lehetett. Ellenállás vagy mi, de jobb, ha nem találgatok, mert a műszaki dolgokhoz nem értek. Szóval eltettem a drótokat, a vékonyabbra gyöngyöt fűzünk, ezt főleg Gergő műveli, a vastagabb várt sorsára.
A tavalyi karácsonyi Praktikában láttam talán hasonló díszeket, gondoltam, erre jó lesz. Tettem 1-2 próbát, nem is néznek ki rosszul:

A rézdrótot ceruzára tekertem, jó hosszan, lehúztam, kissé széthúzogattam. Fűztem a közepébe egy szál drótot, mert nem igazán akart engedelmeskedni a formára alakítás során. Ezzel fogtam össze, ebből lett a hurok is, amivel majd felakasztom valahova. Középre egy-egy műanyag díszt rögzítettem, s kész is. Talán ablakdísz lesz, talán kint köt ki.

Adventi naptárunk

Tudom, tudom: elkéstem.
A naptár időben kész volt, csak arra nem volt időm, hogy feltöltsem. Két napig rá sem néztem a számítógépre:-)

Ez a harmadik alkalom mindössze, hogy készítettünk. De nagyon jól beválik, mert feltétele is van annak, hogy kinyithassák: nem veszekedhetnek:-) Mert azt nagyon tudnak. Amúgy jó gyerekek, de ha esténként leülnek egymás mellé, kezdődik a nyávogás Hédi részéről: Gergőőőő, neeee! De nem menne odébb, pedig elég nagy a kanapé. Lehuppan mellé, s kiprovokálja a piszkálást, a nyafogással meg a Gergő leszidását szeretné elérni, gondolom én. Ha megelégelem, jut mindkettőjüknek. No és a kis meglepetés reményében le tudnak mondani esti szórakozásukról:-)
Eddig papírgurigát csomagoltunk be színes csomagolópapírba, s szaloncukorszerűen bekötöttük a két végét. Idén változtatni akartam. Mikor Vácon voltunk fogorvosnál, többek között karácsonyi mintás vásznat is vettünk, s ezekből varrtam kis tasakokat. Szalaggal akartam megkötni, de annak egy részét, elhasználtuk másra, így maradt a fényes ajándékkötöző.
Van varrógépem, de Anyósom többet használja, mint én. Az én tudományom addig terjed, hogy beszegek, összevarrok valamit. Ezekhez a szütyőkhöz ez elég is volt:-) Igaz, két napig dolgoztam velük.
50 cm-es csíkokat vágtam le az anyagból, hármat. Mindegyiket 8 részre vágtam, tetejüket beszegtem, kettéhajtva összevarrtam, s még be is szegtem a belső varrást, mert eléggé szálazódott.

A szélükre kis díszcsík is került. A számokat is varrni terveztem, de idő hiányában fényes hullámpapírból kis szíveket vágtam ki, olló hegyével kis lyukakat fúrtam rá, ebbe belefűztem a zsinórt. A szívek hátoldalára írtam a számokat:

Mindegyikbe került valami apróság: csoki, szaloncukor, gumicukor, ceruza, apró díszek - hogy ne csak édesség legyen. Összekötöztem a tasakokat.
A nagy kerámiavázámba fenyőágakat állítottam -hamarosan hullani fog, legalább lesz mit takarítsak-, s a zsinór segítségével rákötöztem a meglepetést rejtő zsákocskákat.
Gyerkőcök meg alig várják az estét, hogy kinyithassák. S nincs esti nyávogás, ez a legjobb benne:-) Nem is igaz, hanem a kíváncsisággal telt várakozás, s az örömük!

Kis konyhám

Itt készülnek süteményeim:

Szóval ez az én kis konyhám. Nagyon szeretem! Ez a fénykép még nagyon ifjú korában készült, azóta már úgy tele raktam, hogy egy gombostűt sem lehetne leejteni a polcaira:-)
Már említettem, mikor beköltöztünk, két asztal és a tűzhely jelentette a berendezést, akkoriban mindent a kamrában tároltam. ( Szerencsére jó nagy... ) De az sem érdekelt, csak szabadulni albérletünk penészedő falai közül! Majdnem egy évig így is volt, mikor Férjecském ráért nekilátni az én fejemben már be is rendezett szekrényem megvalósításához. Az ő fejében más volt, össze is kaptunk miatta, ami 15 év alatt nem sokszor fordult elő... Végül egyezségre jutottunk, s kezdett formát ölteni elképzelésem. Persze a tulipán kötelező volt. Decemberre elkészült a nagy mű, de sajnos akkor nem próbálhattam ki... Anyukámat ápoltuk. Ő nem is láthatta már...
Azóta élvezettel nyűvöm, s változatlanul szeretem.
Majd jövök részletekkel is!

Megint decoupage

Mielőtt kidobnák bármit is, átgondolom, lehetne-e hasznosítani valamire. Így nagy mennyiségű "újrahasznosítható" kacat gyűlt össze az idők során. Mikor soknak találom, egy része mégis kukában landol. Mert sokkal többet tervezek, mint amennyit képes vagyok megvalósítani.
Nemrég egy konzervdobozt mentettem meg az enyészettől. Mécsestartó akart lenni, de lefokoztam ceruzatartóvá:-) Nem sikerült kilyuggatni, nem volt itthon Férjuram segítségnek, így maradt lyukmentesen, de nem üresen, mert mindig tetemes mennyiségű írószer keresi a helyét.

A szalvétába nemrég szerettem bele a Tescóban:-)
 A kimosott konzervdoboz méretére vágtam a szalvétát, a mintát is figyelembe véve kiszabtam. A dobozt bekentem decoupage ragasztóval, ráigazítottam a szalvétát, rásimítottam, a tetején ragasztós ecsettel kicsit befele simítottam. Most itt díszeleg a számítógép mellett, egyre jobban megtelik:-)
A tobozdíszt Hédi készítette, vízfestékkel befestette, s piros fonallal betekerte. Ügyes a kis Leányzóm, maga szórakoztatására mindig alkot valamit, engem meg elhalmoz ajándékokkal:-) Egy fiók már tele van, most új férőhely után kell néznem. Semmitől nem vagyok hajlandó megválni, amit Ők készítettek nekem. Olyan jó időnként elővenni, meghatódni...

Adventi koszorú

Ma ébredtem rá, hogy hogy vasárnap már meg kell gyújtani az első gyertyát az adventi koszorún, ami még nincs sehol. Szerencsémre még nyitva volt a virágbolt, s vettem koszorúalapot meg szép gyertyákat, s felhasználtuk, amit még találtunk itthon. No meg a szomszéd fenyőfájáról áthajló ágakat:-)

Hááát... ilyen lett, de nekem tetszik. Meg segítőtársamnak, Hédinek is.
Így készült: a koszorúalapra dróttal rákötöztem a fenyőágakat. Mivel meglehetősen borzas lett, piros szalaggal is áttekertem. 4 tobozt erősítettem rá, szintén dróttal. A gyertyákat Leányzóm felszúrta a talpra s a tobozok közé biggyesztette. Egy piros bogyós díszt szétszedtem s a tobozok közé szurkáltam.

Most már lesz mit meggyújtani vasárnap:-) A gyerekek alig várják, mindig gyertyáznak alkalom nélkül is.

Ha nem kaptam volna hozzávalókat, akkor is készül adventi koszorú, gondolatban már megvolt: egy szögletes doboz alját teleszórom dióval, mogyoróval, toboz s valami színes csilli-villi is került volna bele, s közé a gyertya, ami itthon éppen van.

Mécsestartó befőttesüvegből

Sokféle technikát kipróbáltunk már a gyerekekkel, a decoupage a legújabb kedvenc. Ilyen módon, szalvétatechnikával készítettünk mécsestartókat. Egyszerű és látványos az eredmény.

A kéket készítette a Leányzó, a mikulásvirágosat a Fiam. Még Cirmi is megcsodálta alkotásukat:-)
 Az üveg fedelét is bevontam szalvétával, abba is mécses került, köré gyöngyöket szórtam:

Na jó, nem remekművek ezek, de annál értékesebbek, mert gyerekkezek munkálkodtak rajta:

A technika lényege:  a szalvétából kivágjuk a felragasztandó motívumot, leválasztjuk a legfelső, mintás réteget.  A bevonandó felületet vékonyan bekenjük decoupage ragasztóval, ráragasztjuk a szalvétát, ha megszáradt, újra átkenjük a ragasztóval s hagyjuk megszáradni. Mécsest tettünk az üvegbe, s meggyújtottuk- ez volt a legnehezebb rész:-)

Tulipános láda

Egyik kedvenc bútordarabom:-)

És még az évekkel ezelőtti dunai árvíznek is van köze hozzá. Annyi, hogy kedves ismerőseink, akik közvetlenül a Duna partján laknak, az alsó szinten derékig érő vízben elázott régi bútort ki akarták dobni. Férjem elhozta, aztán szétszedve évekig állt, mígnem tulipános láda lett belőle:-)
A rongyosra hámlott furnért Apósom napokig áztatta, míg végre sikerült megszabadulni tőle. Férjem le sem csiszolta az alatta rejtőző faanyagot, hogy még régebbinek hasson. Nem festett, hanem kivágott tulipánmotívum díszíti. Ugyanis ez az aktuális kedvenc:-) A szélére került díszcsík szintén az "árvízvert" bútordarabról megmentett, talán diófa  darab. Réz szegekkel van összeállítva, s csak egy vékony fenyő lazúrréteget kapott. Olyannyira jól sikerült az antik hatás, hogy kedves székely ismerős, aki márpedig ért a fához, s még emlegetni is fogom, valóban azt hitte, hogy nagyszülőktől örökölt darab:-)
A teteje felnyitható, tágas tárolóhely (sajnos a teteje is), s akár ülni is lehet rajta.
S ki más készíthette, mint Férjuram? Pedig nem is asztalos, csak ez a legújabb kedvenc tevékenysége. Egy-két trükköt ellesett barátjától, tanult egy-két hibájából, s olyan munkák kerülnek ki a keze alól, hogy mindenki csodájára jár:-)

Egy időben a vasalatlant tartottam benne, jelenleg néhány kacat dugihelye, de sohasem áll üresen. Ülőbútor funkcióját is kihasználjuk időnként, főleg, ha vendégek is vannak. Másik fontos s bosszantó funkciója: mivel az étkezőben kapott helyet, közel  a bejárathoz, a hazaérkező családtagok hova pakolnak le mindent?
A tetejét az általam varrt írásos terítő díszíti, ami szintén tulipános:-) Nagyon szeretem az írásost, varrni is meg használni is. Lesz még szó róla.

Otthonunk

Hisz körülötte forog ez a blog:-)
Januárban lesz két éve, hogy beköltöztünk első saját házunkba. Ami annál több, hisz ez otthon. Ahogy akkor 8 éves Lányom bölcsen megfogalmazta.
Regényt lehetne írni arról a 7 évről, míg e ház készült:-) Végül nem kis áldozatok árán, de kész lett.
Na az azért túlzás, hogy kész.
Kezdem elölről, mert csak csapongok össze-vissza.
Apukám nagy fájdalmára (és az enyémre is, főleg így utólag) tőlük távol, egy kis faluba költöztünk, ahol megvettünk egy telket, közben albérletben laktunk. Megszületett Lányunk, s 1 éves volt, mikor hozzáláttunk telkünk beépítéséhez. Szüleim is jöttek segíteni, közben adogatták kézről kézre pici Lányunkat. Elkészült az alap, a pinceszint, s bár abban reménykedtünk, hogy ha kis lépésekben is, de haladunk tovább, évekig helyben toporogtunk.
Sógorom egyszer felvetette, hogy szüleik, mármint az Anyósomék, adják el a lakásukat, költözzenek hozzánk, a lakásuk árából fejezzük be a házat. Innen már nem volt megállás, a szót tett követte. No ez volt a legnagyobb áldozat részemről. De: volt egy kikötésem - külön konyha legyen. Ezért az eredeti terv jócskán módosult, nem kis fejtörést okozva, miután az én fejemben mindennek megvolt a helye. De ez is megoldódott. Még szerencsénk is volt, mert utolsó hónapba, mielőtt eltörölték volna, szocpolt is kaptunk, annyi kölcsönnel karöltve, hogy be tudjunk költözni.
Családi és baráti segítséggel, Férjem két keze munkájával készült a ház tetőtől talpig.
Nagyon szerettem volna karácsonyra beköltözni, de nem jött össze, csak januárban, pontosan 23-án, utolsó előtti félév utolsó vizsganapjának délutánján átcuccoltunk, s este már itt aludtunk. Emlékezetes nap volt:-)
A bútorzat meglehetősen hiányos volt, a konyha egy évig két asztal s a tűzhely volt, ideiglenes polcokkal. A gyerekek szobájában még mindig ideiglenes szekrény van, a nappali polcrendszere is még csak gondolat, a számítógépes sarok a dobozok gyűjtőhelye - még mindig, de a miénk: kényelmes, meleg, tágas, világos, barátságos, és...otthon!
Szóval van még tennivaló. Az elmúlt télen Férjuram elkészítette a konyhaszekrényemet, meg a tetőtéri fürdőszobát, néhány aprósággal együtt. Erre a télre a gyerekek szobájába kerülő bútorzat van betervezve. Persze ember tervez, s oly sokszor közbeszól a sors... De ami már megvalósult, megmutatom, s a továbbiakat is, ami "összejön" terveinkből.

A grízgaluska titka

Recept:-) És mese:-)
Mifelénk az volt -és gondolom, ma is az- a szokás, hogy a rokonok, szomszédok, barátok, jó ismerősök meglátogatják a kisbabás anyukát,  ételt visznek a kismamának, s ajándékot a babának.
Régen, Anyukám idejében s annak előtte még csak az étel volt szokás. Gondolom azért, mert akkor jobban megviselhette a szülés az anyukákat, s így próbálták kímélni s segíteni a megerősödésben a nemrég szült asszonyokat, hogy legalább főznie ne kelljen.
Persze erőt adó húslevest vittek, meg velejáró húst. Anyukám mesélte, hogy az idősebb asszonyok tejbegrízt vittek, rápakolt husival. Ő nem szerette, hát én sem enném meg így együtt:-)
Fiam még Zilahon született, így volt részem ilyen látogatásokban, s viszonoztam is. Anyai Nagymamám, egyetlen Mamám, aki megérte gyerekeink születését, s aki hála Istennek, ma is köztünk van, ha messze is, szóval Mama nem otthonról hozott ételt, hanem eljött hosszabb időre, s nálunk főzött, az általa hozott pipiből. Húslevest grízgaluskával. S milyen jó, hogy eljött, mert Tőle tanultam meg galuskát főzni!
Miközben főzött, mondta is, hogy mit hogyan s miért. Szóval a grízgaluska titka annyi, hogy nem szabad erősen főnie a levesnek, mikor beleszaggatjuk a galuskát, s közben sem. Ha mégis bugyog, kis hideg vizet kell önteni bele.
Szombaton főztem legutóbb:

Olyan lett, ahogy a nagykönyvben meg van írva:-) Persze, minden igyekezetem ellenére előfordul, hogy nem akar megfőni, de a gyerekek még szeretik is, ha kicsit kemény.
Most három tojásból készült. Enyhén felverem a tojásokat  s annyi grízt keverek bele, hogy ne legyen kemény sem, de ne is folyjon. Szóval a kanálon álljon össze galuskának. Kicsi pihentetés után kanállal beleszaggattam a kis lángon alig fővő levesbe. Figyeltem, hogy ne főjön, s mivel elég sok idő után sem puhult meg teljesen, 1 dl-nyi hideg vizet töltöttem hozzá. Ezt követően rövid idő alatt teljesen puha lett.
Ezúttal zöldséglevesbe került. Anyósom mondta, hogy ők csak húslevesbe főzték. Lehet, anyukám is, erre nem emlékszem, de én szeretek elrugaszkodni a szokásoktól:-)