Szezámos-mézes csirkemell tarka rizzsel

Szegény újabbik blogom, nagyon elhanyagolom... Ha tudtam volna, hogy így alakul, bele sem vágok. De azért időnként ránézek:-)
Gergő fiam megint remekelt. Ezúttal nem sütit, hanem husireceptet nézett ki. Előbb gyanakodva olvastam el az általa kinézett receptet, kicsit idegen ízvilágúnak tűnt. De így ebéd után azt kell mondanom, hogy telitalálat volt:-)

Hozzávalók:

• 1 csirkemell kifilézve

A páchoz:

• 1 kiskanál curry (eredetileg ötfűszerkeverék)
• 1 csapott kiskanál só
• 1 evőkanál cukor
• 1 evőkanál bor (nekünk vörös)
• 1 evőkanál olaj

A bundázáshoz:

• 2 evőkanál liszt
• 1 evőkanál keményítő
• fél kiskanál sütőpor
• 1 nagy tojás
• 0,5 dl víz
• 1 evőkanál olaj
• fél kiskanál só

A mázhoz:

• 1-1 evőkanál méz és ketchup
• 1 evőkanál cukor
• 1 evőkanál almaecet
• szezámmag

Így készült:

A csirkemellet ujjnyi csíkokra vágtam.

A páchoz valókat összekevertem, Gergő engedelmével, s belekevertem a húst. Egy éjszakára hűvös helyre tettem.

Másnap a bundához valókat összekevertük, ezt már Fiam követte el. A húst megszórtam pici liszttel, majd belekevertem a masszába. Alaposan beleforgattam.

Wokban ujjnyi olajat melegítettem, majd több részletben kisütöttem benne a húst.

Közben kiskuktám összekeverte a mázhoz valókat. No ez az, amit gyanakodva fogadtam. Bele kellett volna keverni a husit, de azt mondtam, aki kér, majd tesz magának. Erre kell szórni a szezámmagot. Azért megkóstoltam, milyen lenne a mázzal, s kellemesen csalódtam. Végül mindenki tett a saját husijára.

A Príma Konyhában, ahol kutakodó Csemetém a receptet találta, pirított tésztát ajánlottak hozzá, de én a gyerekek által tarkának elnevezett rizst készítettem. Ezt kisgyerekkorukban találtam ki, mert szinte semmi zöldséget nem voltak hajlandóak megenni, a rizst viszont nagyon szerették. Ezért abba csempésztem bele mindenféle zöldséget.

Így készül: a rizst megmosom, kevés olajon egy kisebb fej apróra vágott hagymával együtt megpergelem, majd felöntöm kétszer annyi vízzel, mint a rizs mennyisége. Sózom. Apróra vágott sárgarépát és petrezselymet  teszek bele, meg borsót, kukoricát. Fedő alatt megpárolom. Még kevés pirospaprikát és apróra vágott petrezselyemzöldet teszek bele. 

Itt a farsang...

Nekünk a gyerekkorunkból kimaradt. Történt ez azért, mert abban az időben tilos volt minden, ami hagyományos, vallásos, vagy éppen magyar vonatkozású. A románságnak is voltak pedig erre az időszakra vonatkozó hagyományai...
Tiltották ugyan, de elfelejtetni, kiirtani nem tudták. A nagy forradalmat követően egyből életre keltek a szunnyadásra kényszerített szokások. Az utcát felverték a medvének öltözött alakoskodók a hangos kereplőikkel, este pedig álarcos farsangolók állítottak be, kürtőskalácsért. Ami persze ott volt az asztalon.
A mi gyerekeink egy egész másfajta farsangot ismernek, ez is több a semminél. Az óvodában-iskolában minden évben nagyszabású farsangi mulatságot rendeznek, minden osztály kisebb előadással készül, amelyet hosszas, izgalmas felkészülés előz meg. A szülők is kiveszik a részüket, jelmezek, díszletek, süti készítésével. A lényeg, hogy jól szórakoznak, főleg az aprónép:-)
Tavalyi pillanatképek:

Lányom a fehér ruhás "doki"

Fiamék. Enyém a zebra :-)

A farsang változó hosszúságú időszakot ölel fel, vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig, a húsvétot megelőző 40 napos böjt kezdetéig tart.
Ez az időszak évszázadok óta az evés, ivás, lakodalmak, disznótorok, jelmezes felvonulások időszaka, a tavaszvárás ősi ünnepe. A magyar farsangi szokások a középkorban honosodtak meg. A királyi udvarban olasz és francia hatás érvényesült, a polgárság és parasztság körében pedig német. Maga az elnevezés bajor-osztrák jövevényszó (vaschang).
A farsang jellegzetes eledele a fánk, melynek mágikus erőt tulajdonítottak. A Szerémségben például azért sütötték, hogy a vihar ne vigye le a háztetőt. A sok étel, ital fogyasztásától a következő év bőségét remélték.
A farsang utolsó három napjához, farsangvasárnaphoz, farsanghétfőhöz és húshagyókeddhez kapcsolódik a legtöbb népszokás. Ekkor táncmulatságokat rendeztek, ahol az evésnek és ivásnak is nagy szerep jutott.
A farsangi báloknak a párválasztásban is nagy szerepük volt. A lányok bokrétát adtak a legényeknek, amelyet a kalapjukra tűzve mentek a bálba. Persze meg is táncoltatták a lányt.
A tréfának is bőven volt helye farsangkor, egyes vidékeken az időben férjhez nem ment lányokat kicsúfolták.
Legjellemzőbb szokások a maszkos alakoskodások, dramatikus játékok. A helyszínük változó: nagyobb településeken falufeljáró menetet, felvonulást  tartottak. Máshol zárt helyen, pl. a fonóban előadott dramatikus játékokat adtak elő: vidékenként változóan állatalakoskodók szórakoztatták a népet, vagy lakodalmas paródiát adtak elő, betyáralakoskodónak, szép és csúf farsangolónak öltöztek. (forrás: Tátrai Zsuzsanna - Karácsony Molnár Erika : Jeles napok, ünnepi szokások. Mezőgazda Kiadó, é.n.)

Töltött krumpli

Évekkel ezelőtt találtam ezt a receptet egy Kiskegyed Konyhájában. Annyira finom, hogy azóta rendszeresen készül, sőt a tágabb családban is népszerűvé vált.
Éva játéka juttatta eszembe ezt az ételt, utoljára tavaly novemberben, vendégeknek készítettem. Meg is kérdezték, hogy készült:-)
Éva azt kérte, lehetőleg takarékos legyen. Hát... ezt inkább átlagos árúnak mondanám, de az is hozzátartozik, hogy ebből a mennyiségből 6-8 személy (gyerekeket is beleértve) jól lakik.
Akkor jöjjön egyik kedvenc ételünk:

Hozzávalók:

• 8 közepes, nagyjából egyforma méretű krumpli
• 50-60 dkg darált hús
• 1 fej hagyma
• só, bors, paprika
• 2-3 gerezd fokhagyma
• 1 tojás
• 20 dkg reszelt trappista sajt
• 1 nagy doboz tejföl
• kevés olaj

A krumplikat héjában megfőzzük.

Míg fő, elkészítjük a tölteléket: az apróra vágott hagymát kevés olajon világosra pirítjuk, majd hozzáadjuk a húst, sózzuk. Fedő alatt megpároljuk. Borssal, paprikával, zúzott fokhagymával ízesítjük. 

A krumplikat még melegen megpucoljuk. Kettévágjuk, kanállal óvatosan kivájjuk a belsejét. A kivájt krumplidarabok egy részét a húshoz adjuk, a többit vékonyan kiolajozott tepsi aljára szórjuk, pici sót is hinthetünk rá. Erre helyezzük a krumplicsónakokat.

A párolt húshoz adjuk a tojást és a reszelt sajtot, összekeverjük. A tölteléket elosztjuk a kivájt krumplikban, mindegyik tetejére 1-1 kiskanál tejfölt teszünk. 

Mehet is a sütőbe. Addig sütjük, míg tetején a tejföl pirulni kezd.

A töltelék lehet kicsit sósabb, mert a krumplit is meg kell ízesítse.

Időjárás-jelentés:-)

Gyerekkorunkban még annyi hó hullott, hogy tisztán emlékszem, a járdán ellapátolt egy embernyi ösvény két szélén nekem a derekamig ért a hó. Mikor már iskolába jártunk, s hazafele tartva, a dombra felérve ráültünk a táskánkra, s lecsúsztunk, hogy még egyszer megtehessük az utat. Középiskolásan már messzebbre is elmerészkedtünk, a térdig érő hó sem volt akadálya, hogy a Meszesen átkelve megnézzük a jéggé dermedt vízeséseket.
A mi gyerekeink csak az elbeszéléseinkből tudják, hogy akkora hó is hullhat egyszerre, s akár tavaszig is megmaradhat. Mióta ők vannak, talán egyszer hullt szép nagy, élvezhető hó. Pedig hogy szeretnék! Mikor karácsony előtt hullt az a kevés, Leányzóm lapáttal gyűjtötte össze az udvarról, hogy barlangot készíthessen belőle. De ahhoz nagyon kevés volt...
Ma reggelre megint behavazott kis falunk, gyönyörű nagy, lágy pelyhekben hullt a hó. De amint ráléptünk, szürke tócsává olvadt lábunk alatt. Nem szeretem a telet, de a gyerekeim kedvéért szeretnék egy hét hófehér hideget...

Reggel még ilyen volt, délben már csak a tócsák emlékeztettek a csapadékra...

Fotelban vagy fotelben?

Egy kis nyelvtan...
Az én erdélyi fülemnek minden esetre a fotelben hangzik jól, a másik változat kissé nyelvtörő. De mielőtt mesélnék, egyik legtöbbet böngészett könyvemet hívom segítségül.
Nem akarok nagyon belebonyolódni, pedig számomra nagyon érdekes a téma. Tehát vannak mély és magas hangrendű szavaink, legtöbb régi, egyszerű szavunk ilyen. Ezekhez mély, illetve magas hangrendű toldalékot illesztünk. De vannak vegyes hangrendű szavak is a magyar nyelvben, amik toldalékolása a vita tárgya.
Ilyen a fotel szó is. Vagy matek, béka, kavics, Ágnes...
Felidézem, hogy érthetőbb legyen: mély magánhangzók: a, á, o, ó, u, ú; magas magánhangzók: e, é, i, í, ö, ő, ü, ű. Autó, illetve teniszütő magánhangzói, rémlik?
Bemásolom a könyv ide vágó részét:
"A magas hangrendű szavak illeszkedése bonyolultabb és bizonytalanabb(...).
Kizárólagos érvényű szabályok: 1. ha az utolsó szótagban mély magánhangzó van, akkor a toldalék is mély hangrendű: leányról, bíróság; 2. ha az utolsó szótagban ö, ő vagy ü, ű van, akkor a toldalékos magas hangrendű: sofőrrel, kosztümben. Nem kizárólagos érvényű szabályok: ha az utolsó szótagban illabiális magas magánhangzó van, akkor ingadozhat a toldalék hangrendje. 1. Ha az utolsó szótagban é, i, í van, akkor a toldalék általában mély hangrendű: kávéban, kocsiban, de: Athénban - Athénben. 2. Ha ezek a hangok - mármint az é és az i - a szó belsejében is szerepelnek, akkor ingadozik a toldalék hangrendje: pozitívan-pozitíven, oxigénban-oxigénben. 3. Ha az utolsó szótagban nyílt e van, akkor is ingadozik a toldalék hangrendje: fotelban-fotelben, Ágnessal-Ágnessel. Az ingadozások esetében a nyelvművelés mindig a mély hangrendű változatot részesíti előnyben, mert az e hangnak amúgy is igen nagy a megterheltsége nyelvünkben." (A. Jászó Anna : A magyar nyelv könyve. Trezor Kiadó, Budapest, 2004. p. 124.)
Nem egyszerű, igaz? Nekünk, magyar anyanyelvűeknek természetes, de hogyan magyarázzuk ezt meg egy külföldinek...
Vagy nem is annyira természetes? Azt hiszem, a nyelvkörnyezet határozza meg, melyik toldalékot használjuk az ingadozók esetében. Az erdélyi nyelvjárás szívesen mekeg, azaz a magas hangrendű toldalékot részesítjük előnyben. S ez nem hiba!
Nem tudta ezt egy volt csoporttársam, aki kioktatott. Erről jutott tulajdonképpen eszembe az egész.
Úgy volt, hogy miután én matek óráról jöttem, összefutottunk a mosdóban. Megkérdezte, hol voltam. Mateken - feleltem. Újra kérdezte, ugyanazt a választ kapta. Én már nem voltam a látószögében, csak hallottam, hogy kijavít: matekon, s még egy türelmetlen jaj, Istenemet is hozzátett.  Gondolom, boldog volt, hogy végre ő is tud valami okosat mondani, én meg hetekig terveztem a beolvasást, ami aztán elmaradt. De ő hiába beszél tökéletesen magyarul, lehet, még mindig nyelvtan vizsgákra készül:-) Kis gonoszság azért bennem is lappang:-)))
Erről eszembe jutott még egy eset: babát váró csoporttársammal a szülésről beszélgettünk, s csodálkozott, Fiam hogy születhetett Romániában. Ekkor szaladt ki a száján: Te ro... erdélyi vagy? (Magyarázzam? Románt akart mondani.)  Most is mosolygok az eseten, pedig nem szoktam hasonló helyzetekben. Ő egy nagyon aranyos lány, s olyan ösztönösen szakadt ki belőle, de azonnal korrigálta. Amúgy soha nem titkoltam származásom ( de van, aki), aki engem ezért elítél, hát én meg azért.

Körözött "körítéssel"

Valamikor réges-régen... na jó, csak úgy 10 éve történt.
Férjem távolabb dolgozott, így csak hétvégére járt haza. Hétvégén meg kedves Nagybácsija megkérte, hogy segítsen nekik barátaik balatoni nyaralója körüli munkában. Nekem az volt a kikötésem, minket is vigyen, mármint akkor picur Fiamat és engem. Legalább hétvégén legyünk együtt.
Így mentünk mi is vele.
A most nyílt és hamar barátkozó Fiam akkoriban igencsak nyafka, anyámasszony katonája volt. Ott is bemutatta tudományát, amit a háziasszony nevelési tanácsokkal jutalmazott.  Ő, akinek saját gyereke nincs, csak párjának két példás magaviseletű unokája. Mivel én nem szívleltem meg a tanácsait, nem vette jó néven. Nem lettünk barátnők:-)
Érdekes módon a gyerekeknek nagyon jó antennájuk van a feléjük áradó szeretet érzékeléséhez. Talán emiatt volt, hogy este Fiam nem akart bemenni a házba, hogy végre lefekhessünk. Már mindenki nyugovóra tért, mi még mindig kint ültünk a padon, s győzködtük Gergőt, hogy feküdjünk már le. Nem és nem. Mikor békésen pihegni kezdett az ölemben, tettünk egy próbát. "Nem akarok bemenniiii!"- üvöltötte. Aztán újra elaludt, újabb mozdulat, ébredés... Az üres vízipisztoly oldotta meg a helyzetet, ugyanis arra kapható volt, hogy bemenjünk a fürdőbe megtölteni, onnan már egy lépés volt a nekünk kijelölt szoba.
Másnap lekváros buktát sütöttem, bezsebeltem a dicséreteket, de a fagyos hangulat megmaradt. Azóta még egyszer találkoztunk.
Ez volt a körítés.
A körözötthöz pedig úgy van köze, hogy ekkor ettem először. A háziasszony hozta, azt is elmondta, hogy piacon vett hozzá igazi juhtúrót. Nem kérdeztem meg, hogy készült, csak jól megnéztem. Azóta viszonylag gyakran keverek vacsira, még a gyerkőcök is szeretik.
Az este is ezt ettünk, s mindig eszembe jut róla az az emlékezetes este:-)

Én így készítem: 

Fele-fele arányban juh- és tehéntúrót, egy fej apróra vágott hagymát, ízlés szerint sót, köménymagot (egészet) és pirospaprikát, esetleg apróra vágott zöldpaprikát összekeverek. Ha túl száraz lenne, tejföllel keverem, annyival, hogy kenhető legyen. 

Ünnepekre is készítek néha, akkor TV paprikába töltöm, jól lehűtöm, s karikákra vágva kínálom.

Érdekes módon mifelénk annyi mindent nem készítettek, ami amúgy megszokott, jellegzetes étel a magyar konyhában. Körözöttet sem. De van néhány étel, ami ott készült, másfele nem. Egy részét szoktam főzni, majd bemutatom őket. Ilyen a tojásleves (inkább rántottaleves) meg a rántott krumpli (nam panírozott!). A Szilágyság meglehetősen elszigetelten fejlődött, így lehet, hogy kicsit más a konyhája s szokásai is. Melyek sajnos kihalóban vannak. A mai életvitel nem is kedvez fennmaradásuknak.

Mindjárt újabb körítés lesz belőle:-)

Ünnepek után...

Többször említettem, hogy nem akaródzott megjönni az a csiklandós karácsony előtti hangulatkeltő érzés. Néha egy-egy pillanatra felvillant, aztán odalett... Pedig tettem érte, díszeket készítettünk, fényfüzéreket raktunk ki, tervezgettünk, utolsó lökésként pedig naphosszat (na jó, csak délutánonként) karácsonyi zenét hallgattunk. Talán a szenteste előtti napon mutatott meg magából valamit, de nem volt az igazi. A sütizés hozta ki belőlem:-)))
De nem tudtam valójában ráhangolódni az ünnepekre. Pedig ez volt az első karácsonyunk otthonunkban. Tavaly annyira terveztem, s minden borult. Idén nem ment. A gyerekek miatt próbálkoztam, mégis úgy éreztem, kicsit lapos lett az egész.
Néhány évvel ezelőtt Leányzóm úgy kérte az Angyaltól a fát, hogy ne legyen feldíszítve, ez legyen az Ő tisztjük. Azóta így kapják. Ha gyanakodnak is, de még mindig hisznek abban, hogy az Angyaltól kapják az ajándékot. Remélem, nem csak minket akarnak megtartani a hitünkben:-)
Most is így volt, csupasz fa az előszobában, ajándékszatyrokkal körbevéve. Mi Férjemmel a konyhában ténykedtünk, s hívtuk Hédit segíteni. Vigyorogva jött, mert persze útba esett a fa is, de az ujjongás elmaradt. Csak megjegyezte, itt a fenyőfa. Gergő is ledugta az orrát, aztán megkezdődött a kutakodás:

Felhurcolkodtunk, s együtt díszítettük a fát. Nem saját készítésűekkel, azok máshova kerültek. Minden évben újabbakat szerzünk be, piros és arany színűeket. Én a picurka díszekért vagyok oda, lassan leváltják a nagyobbakat.

Ilyen volt félúton:-)
A fadíszítés fáradalmait a konyhában vezettük le. Anyósomékkal és sógorommal együtt vacsoráztunk, jó hangulatban. Gyerkőcök el is "aludtak" Sógor vállán:-)

Hű, nem ilyen tárgyilagos beszámolót terveztem:-)
Azért jól telt, főleg a következő nap, amit hagyományosan a Nővéreméknél töltöttünk. Együtt Húgaimmal, Hédi keresztszüleivel. A szokásos csapattal, akikkel együtt vagyunk "sülve-főve", már amikor tehetjük, mert 100 km-es körzetben szóródtunk szét. No és unokatestvérünkkel, aki végre sok év után rászánta magát, hogy meglátogasson minket. Nagyon örültünk neki, hazafele hoztuk magunkkal, így nálunk is eltöltött 2 napocskát.
Azon vettük észre, hogy itt az év vége, ki se hevertük egyik ünnepet, jött a másik. Most már csak egy napot töltöttem a konyhában. Budapesten, Keresztlányunk születésnapjával egybekötve ültük a szilvesztert. Négy éves lett a kis cuki-muki, hihetetlen...
S 2012-t írunk...
Hogy tegnap már iskolába kellett menni, kénytelenek voltunk visszazökkenni a régi kerékvágásba. S minden megy tovább a maga útján...