Gyros...

...ahogy nálunk készül.
Én hálás vagyok a sokat gyalázott hamburgernek, gyrosnak, mert ezeknek köszönhetem, hogy gyerekeim elkezdtek zöldséget enni. Na persze nem a gyorséttermire gondolok. Annyi azonban igaz, hogy annak mintájára kezdtük el itthon készíteni. A hamburgerhez fasírtmasszából készül a hús, s mindenféle zöldséggel megpakoljuk. A gyerekek ketchuppal szeretik, mi felnőttek majonézzel, mindkettő házilag készül. (Receptek itt és itt. )
De most a gyros van soron. A görög konyha eme ismert étele eredetileg persze egész másképp készül, mi átalakítottuk ízlésünknek, lehetőségeinknek megfelelően. A lényeg: sok zöldség legyen hozzá.
Eredetileg forgó nyárson sült bárányhúsból készül. Innen származik a neve is, a gyro szó forgást jelent. Pitában is tálalják, én még így nem készítettem.
Legutóbb a héten készítettünk gyrost, a Húgom és Unokaöcsém tiszteletére:-) Többféle étel szóba került vacsorára, de a szavazás egyértelműen eldöntötte, mit fogunk enni.

Hozzávalók:

• sült krumpli
•  csirkemell (5személyre másfél)
• só, bors, fokhagyma fűszerezni
• 3-4 evőkanál olaj sütni
• paradicsom
• uborka
• paprika
• jégsaláta vagy káposzta
• hagyma
• csípős öntet 
• tzatziki szósz (1-1 kis pohár joghurt, tejföl, csipet só, fél kígyóuborka lereszelve, fehérbors, fokhagyma, kapor)

Így készült:

A csíkokra vágott csirkemellet kevés olajon a sóval puhára párolom. Kevés borssal, 2-3 cikk fokhagymával fűszereztem.

Közben készült a krumpli is. Vaskosabb hasábokra szoktam vágni, bő olajban sütöttem. Mindenki a tányérján szórt rá pici sót.

A zöldségeket külön-külön tálba felszeleteltem.

A csípős öntethez 2-3 evőkanál Erős Pistát elkevertem kb. kétszer annyi vízzel.

A tzatzikihez az ubit lereszeltem, hozzáadtam a joghurt és tejföl keverékéhez. Fűszereztem. 

Mindent az asztal közepére pakoltunk, s mindenki szedett a tányérjára tetszés szerinti mennyiségű husit, krumplit, zöldséget. Mi szeretjük a csípőst is, még a gyerekek is, így mindig kerül rá abból is. Nyakon öntjük a joghurtos szósszal is.

Nem vagyok egyedül ezzel a zöldség-gyümölcs küzdelemmel, amit végigharcoltunk a gyerekekkel. Főleg Gergő utasított el szinte mindent ezek közül. Aztán lassan, fokozatosan, ilyen-olyan trükkökkel, kegyes hazugsággal sikerült rávennünk, hogy megkóstolja, s ahogy nyílt az értelme, úgy értette meg, hogy szüksége van rá. Mert egyszerűen meg sem akarta kóstolni. A Leányzóval kevésbé volt nehéz, nála inkább Gergő példája volt ragadós. De Ő a gyümölcsöket kimondottan szerette. 

Most, hogy 14 és lassan 11 évesek, nagyon kevés étel van, amit nem esznek meg, s már elfogadom, hogy azért nem, mert nem szeretik. Ilyen a káposzta, amit nyersen, salátának megesznek, a savanyút is, de a belőle készült ételeket nem. Mást nem is tudok hirtelen mondani. Így mondhatom, hogy ezt a harcot én nyertem meg:-)

Tejfölös lecsó

De lassan haladok ezzel a kirándulós naplóval! Mire a végére érnék, elfelejtem a részleteket:-) Most megszakítom Martinelli kedvéért, aki játékán e héten a lecsó a főszereplő.
Hankka jelentette ki blogján, hogy a lecsót mindenki szereti. De rögtön ott a kérdés: Vagy mégsem? Nálunk a családban megosztó étek, én nagyon szeretem, Férjemmel együtt, a gyerekek kevésbé. Miért is szeretnék, hisz zöldségből készült, egészséges étel. Férjem szokta mondani, hogy "tápos" gyerekek. Pedig minden tőlem telhetőt megteszek, hogy -lehetőségekhez mérten- egészségesen táplálkozzanak. Kellett egy kicsit érjenek ahhoz, hogy megértség, igenis meg kell enni azt a zöldséget, gyümölcsöt. S ha fokozatosan is, de némi sikerélményben van nekem is részem ezen a téren:-)
A legutóbb készült lecsót Gergő mindenestül megette, míg Hédi most is csak mártogatta, válogatta a neki tetsző falatokat.
Anyukám régen legtöbbször tejfölösen készítette a lecsót, ma is így szeretem a legjobban. Időnként rizzsel készül, de tejföl akkor is kerül bele. Ez a legutóbbi, melyet Fiam végre hajlandó volt megenni, úgy készült, ahogy régen, ahogy én is legjobban szeretem, jó sok tejföllel.

Hozzávalók:

• hagyma 
• paprika
• paradicsom (vagy paradicsomlé, sűrített paradicsom)
• kevés olaj
• fűszerek: só, bors, paprika, csípős paprika
• tejföl

Nem írok mennyiségeket, soha nem méricskélek főzés közben.

A paprikát és a hagymát kevés olajon, megsózva,  puhára párolom. Ha puha, hozzáadom a paradicsomot, ezzel is főzöm. Ezúttal sűrített paradicsom került bele, mert maradt előző napról. Ízlés szerint fűszerezem, 2-3 dl tejfölt adok hozz. Összerotyogtatom s kész is.

Én télire soha nem rakok el üveges lecsót. Hagyma ugye egész télen van, a paprikát felaprítva, zacskókba adagolva beteszem a mélyhűtőbe, lefőzött paradicsom pedig készül minden ősszel. Ezekből készítem télen a lecsót.

Van, aki kolbász nélkül el sem bírja képzelni a lecsót. Én is próbáltam, ragadozó Férjemnek ízlett is, de én jobban szeretem húsmentesen. Csak így.

Töltött tojás házi majonézzel

Régen mindig házilag készítettük a majonézt, el sem tudtam képzelni, hogy boltban is kapható legyen! S hova vezet a kényelem? Az utóbbi időben csak akkor kavarom otthon, ha nagyobb mennyiség kell. Ha kevesebb, ott a flakonos majonéz. Ami nem a legegészségesebb, mert igencsak mesterséges valami, tele mindenféle adalékanyaggal.
De amikor töltött tojást készítek, erőt veszek magamon, s kavargatom, kavargatom a majonézt. Nyers tojássárga is van benne, de ebben az esetben nem félek tőle, nem úgy a sütikben, amikhez véletlenül sem használok nyers tojást.
Ez a töltött tojás recept nagyon régi, otthon csak így készítettük. Mai napig hidegtálak kedvelt résztvevője. Ezúttal csak úgy vacsorára készült, mert szeretjük, s sok tojás volt otthon.

Hozzávalók:

• 10 főtt tojás
• 2 pici doboz májkrém
• só
• bors
• fűszerpaprika

Majonézhez:

• 2 főtt tojássárga
• 1 nyers tojássárga
• 3 dl olaj
• mustár
• tejföl

Díszítéshez:

• paradicsom
• paprika
• Piros Arany
• petrezselyem

Így készül:

A kihűlt főtt tojásokat lapjában kettévágjuk, a sárgákat kikaparjuk. Kettőnek a sárgáját félretesszük a majonézhez, a többit összetörjük a májkrémmel, elkeverjük a fűszerekkel. Ha túl száraz lenne, lehet bele keverni kevés majonézt, vagy tejfölt, vagy margarint.

A majonézhez előbb összetörjük a főtt tojássárgákat, elkeverjük a nyerssel. Ekkor cseppenként elkezdjük belekeverni az olajat. Fontos, hogy egyszerre ne kerüljön bele sok olaj, mert kicsapódik. Itt jó, ha van segítség, egyik töltögeti az olajat, másikuk keverget. Amikor kezd kemény lenni, egy-egy kis mustárt keverünk hozzá. Mikor az összes olaj benne van, lehet még tenni hozzá mustárt, vagy tejfölt, hogy kevésbé legyen olajos.

Egy tál alján elkenjük a majonézt. A fél fehérjéket megtöltjük a töltelékkel, beleágyazzuk a majonézbe.

Tetszés szerint díszítjük.

A háttérben a gyerekeknek hagyott, majonézmentes töltött tojás látható, melyekbe belezsúfoltam az összes maradék tölteléket. Ők nem eszik meg a majonézt...

Komlóleves

Sörrajongók, csalódni fogtok, ez nem az a komlóleves:-)
"Kis" kitérő:
Mi Zilahon fent laktunk a dombon, elég közel a a Meszeshez. A Meszes alatt pedig szőlőhegy volt, gyümölcsössel, már elhagyott parcellákkal s füves területekkel, sövényekkel, bokros részekkel tarkítva. Tavaszonként kis kirándulásokat tettünk erre, csak ilyen délutániakat, de nagyon szerettem, mert már nyíltak a mezei virágok, közöttük az általunk kásavirágnak nevezett sárga kankalin. S míg Anyukám komlót szedett a már jól bejáratott helyeken, mi gyerekek teleszedtük a kezünket virágokkal. Persze segítettünk is, jó adag komlóval tértünk haza, amiből nagyon finom levest főzött Anyukánk.
A komló csak kora tavasszal jó levesnek, amikor még nem fut fel magasra. A végét, jó arasznyit letörtünk belőle, ami még roppanós, nem fás, ez jó levesnek.
Nemrég, a szomszéd ajánlására fedeztünk fel egy forrást a falu határában, s egyik alkalommal, amikor vízért mentünk, az útszéli bozótosban kiszúrtam a zsenge komlóhajtásokat. Mindjárt le is támadtam, nagy örömmel vittem haza, s megfőztem. Úgy, ahogy Anyukám készítette, s nagyon szerettük ám!
Ilyenek a komlóhajtások:

Az én gyerekeim nem rajongtak érte, de azért megkóstolták. Bármennyire áradoztam róla, nem lett a kedvencük.

Hozzávalók:

• füstölt sonka (0,5 kg-nyi)
• komló
• 2 evőkanál liszt
• 3-4 evőkanál olaj
• 3-4 dl tej
• kevés ecet

Így készült:

A sonkát annyi vízben, amennyi bőven ellepi, főni tettem. Amikor már puha, felöntöttem annyi vízzel, amennyi levest főzni akarok. Amikor felfőtt, beletettem a komlót. 

Elkészítettem a rántást: az olajon csapott evőkanál lisztet világosra pirítok. A levesbe teszem, amikor az már fő, és kevergetem közben. A többi lisztet simára keverem előbb kevés tejben, majd a többit is hozzáadom, a levesbe öntöm. Amikor felfő, kész is, a komlónak nem kell sokáig főnie. Megkóstoljuk, elég sós-e. A sonka miatt lehet, nem is kell több hozzá. Kevés ecettel ízesítjük.

A múlt héten is láttam komlót, de már elég magasra kúszott, nem biztos, hogy jó még levesnek. Hamarabb kellett volna közzétennem, hát ha valakinek kedve szottyan komlólevest főzni:-)

Azt nem tudom, mennyire elterjedt a komlóleves főzése, mifelénk készítették. Hasonló leves készült zsenge csalánhajtásokból is. Meg a partilaput is hasznosították a konyhában, valamilyen rizses-tejfölös rakott étel készült belőle, azt is szerettük. Érdekes módon a mifelénk sarmásnak nevezett medvehagymát nem használtuk, pedig kaszálni lehetett volna a Meszesen. 

De jó lenne összegyűjteni ezeket a régi recepteket, de sokakra nem emlékszem, hogy készítette Anyukánk, s már nincs kitől megkérdezni...

Kapros tokány

Ha megkérdezem a gyerekeket, mit főzzek, a válasz rendszeresen: kapros tokányt! Meg is értem őket, hisz amennyire egyszerű, annyira finom étek.
Évekkel ezelőtt készített ilyet nálunk Kinga húgom, azóta tartja magát a kedvencek listája élén. A családi ünnepekre is gyakran készül, s lehet mellette főételként bármilyen sült, a gyereksereg biztos ezt választja. Hogy miért? Kóstolás után ki-ki eldöntheti:-)

Hozzávalók:

• 1 nagyobb vagy 1,5 kisebb csirkemell, kifilézve
• 2-3 evőkanál olaj
• só 
• ételízesítő (elmaradhat)
• 5 dl főzőtejszín
• kis csokor kapor

Elkészítés:

A csirkemellet ujjnyi csíkokra vágjuk, sózzuk. Az olajon addig pároljuk, míg elfő a leve, s megpuhul. Hozzáadjuk a tejszínt, kevés ételízesítőt, az apróra vágott kaprot. Felfőzzük. Kissé be kell sűrűsödnie. ha mégsem, pici lisztet szórhatunk rá, s ezzel együtt főzni kevés ideig.

Párolt rizzsel vagy kifőtt tésztával tálaljuk. Mi rizzsel szeretjük jobban. Néha zöldséges rizst készítek hozzá, ezúttal simán készült.

A kaporról írtam itt. Egyik kedvenc fűszerem, bár nem használom túl sok mindenbe. Elsősorban káposztás ételekbe, savanyúságba, salátákba, sós sütikbe, ezek közül a kedvenc a kapros-túrós lepény. No és ebbe.
Nyáron van friss kapor, télire pedig apróra vágva, lefagyasztva teszem el. Szárítva nem szeretem, mert nem őrzi meg az ízét.

Szezámos-mézes csirkemell tarka rizzsel

Szegény újabbik blogom, nagyon elhanyagolom... Ha tudtam volna, hogy így alakul, bele sem vágok. De azért időnként ránézek:-)
Gergő fiam megint remekelt. Ezúttal nem sütit, hanem husireceptet nézett ki. Előbb gyanakodva olvastam el az általa kinézett receptet, kicsit idegen ízvilágúnak tűnt. De így ebéd után azt kell mondanom, hogy telitalálat volt:-)

Hozzávalók:

• 1 csirkemell kifilézve

A páchoz:

• 1 kiskanál curry (eredetileg ötfűszerkeverék)
• 1 csapott kiskanál só
• 1 evőkanál cukor
• 1 evőkanál bor (nekünk vörös)
• 1 evőkanál olaj

A bundázáshoz:

• 2 evőkanál liszt
• 1 evőkanál keményítő
• fél kiskanál sütőpor
• 1 nagy tojás
• 0,5 dl víz
• 1 evőkanál olaj
• fél kiskanál só

A mázhoz:

• 1-1 evőkanál méz és ketchup
• 1 evőkanál cukor
• 1 evőkanál almaecet
• szezámmag

Így készült:

A csirkemellet ujjnyi csíkokra vágtam.

A páchoz valókat összekevertem, Gergő engedelmével, s belekevertem a húst. Egy éjszakára hűvös helyre tettem.

Másnap a bundához valókat összekevertük, ezt már Fiam követte el. A húst megszórtam pici liszttel, majd belekevertem a masszába. Alaposan beleforgattam.

Wokban ujjnyi olajat melegítettem, majd több részletben kisütöttem benne a húst.

Közben kiskuktám összekeverte a mázhoz valókat. No ez az, amit gyanakodva fogadtam. Bele kellett volna keverni a husit, de azt mondtam, aki kér, majd tesz magának. Erre kell szórni a szezámmagot. Azért megkóstoltam, milyen lenne a mázzal, s kellemesen csalódtam. Végül mindenki tett a saját husijára.

A Príma Konyhában, ahol kutakodó Csemetém a receptet találta, pirított tésztát ajánlottak hozzá, de én a gyerekek által tarkának elnevezett rizst készítettem. Ezt kisgyerekkorukban találtam ki, mert szinte semmi zöldséget nem voltak hajlandóak megenni, a rizst viszont nagyon szerették. Ezért abba csempésztem bele mindenféle zöldséget.

Így készül: a rizst megmosom, kevés olajon egy kisebb fej apróra vágott hagymával együtt megpergelem, majd felöntöm kétszer annyi vízzel, mint a rizs mennyisége. Sózom. Apróra vágott sárgarépát és petrezselymet  teszek bele, meg borsót, kukoricát. Fedő alatt megpárolom. Még kevés pirospaprikát és apróra vágott petrezselyemzöldet teszek bele. 

Töltött krumpli

Évekkel ezelőtt találtam ezt a receptet egy Kiskegyed Konyhájában. Annyira finom, hogy azóta rendszeresen készül, sőt a tágabb családban is népszerűvé vált.
Éva játéka juttatta eszembe ezt az ételt, utoljára tavaly novemberben, vendégeknek készítettem. Meg is kérdezték, hogy készült:-)
Éva azt kérte, lehetőleg takarékos legyen. Hát... ezt inkább átlagos árúnak mondanám, de az is hozzátartozik, hogy ebből a mennyiségből 6-8 személy (gyerekeket is beleértve) jól lakik.
Akkor jöjjön egyik kedvenc ételünk:

Hozzávalók:

• 8 közepes, nagyjából egyforma méretű krumpli
• 50-60 dkg darált hús
• 1 fej hagyma
• só, bors, paprika
• 2-3 gerezd fokhagyma
• 1 tojás
• 20 dkg reszelt trappista sajt
• 1 nagy doboz tejföl
• kevés olaj

A krumplikat héjában megfőzzük.

Míg fő, elkészítjük a tölteléket: az apróra vágott hagymát kevés olajon világosra pirítjuk, majd hozzáadjuk a húst, sózzuk. Fedő alatt megpároljuk. Borssal, paprikával, zúzott fokhagymával ízesítjük. 

A krumplikat még melegen megpucoljuk. Kettévágjuk, kanállal óvatosan kivájjuk a belsejét. A kivájt krumplidarabok egy részét a húshoz adjuk, a többit vékonyan kiolajozott tepsi aljára szórjuk, pici sót is hinthetünk rá. Erre helyezzük a krumplicsónakokat.

A párolt húshoz adjuk a tojást és a reszelt sajtot, összekeverjük. A tölteléket elosztjuk a kivájt krumplikban, mindegyik tetejére 1-1 kiskanál tejfölt teszünk. 

Mehet is a sütőbe. Addig sütjük, míg tetején a tejföl pirulni kezd.

A töltelék lehet kicsit sósabb, mert a krumplit is meg kell ízesítse.

Körözött "körítéssel"

Valamikor réges-régen... na jó, csak úgy 10 éve történt.
Férjem távolabb dolgozott, így csak hétvégére járt haza. Hétvégén meg kedves Nagybácsija megkérte, hogy segítsen nekik barátaik balatoni nyaralója körüli munkában. Nekem az volt a kikötésem, minket is vigyen, mármint akkor picur Fiamat és engem. Legalább hétvégén legyünk együtt.
Így mentünk mi is vele.
A most nyílt és hamar barátkozó Fiam akkoriban igencsak nyafka, anyámasszony katonája volt. Ott is bemutatta tudományát, amit a háziasszony nevelési tanácsokkal jutalmazott.  Ő, akinek saját gyereke nincs, csak párjának két példás magaviseletű unokája. Mivel én nem szívleltem meg a tanácsait, nem vette jó néven. Nem lettünk barátnők:-)
Érdekes módon a gyerekeknek nagyon jó antennájuk van a feléjük áradó szeretet érzékeléséhez. Talán emiatt volt, hogy este Fiam nem akart bemenni a házba, hogy végre lefekhessünk. Már mindenki nyugovóra tért, mi még mindig kint ültünk a padon, s győzködtük Gergőt, hogy feküdjünk már le. Nem és nem. Mikor békésen pihegni kezdett az ölemben, tettünk egy próbát. "Nem akarok bemenniiii!"- üvöltötte. Aztán újra elaludt, újabb mozdulat, ébredés... Az üres vízipisztoly oldotta meg a helyzetet, ugyanis arra kapható volt, hogy bemenjünk a fürdőbe megtölteni, onnan már egy lépés volt a nekünk kijelölt szoba.
Másnap lekváros buktát sütöttem, bezsebeltem a dicséreteket, de a fagyos hangulat megmaradt. Azóta még egyszer találkoztunk.
Ez volt a körítés.
A körözötthöz pedig úgy van köze, hogy ekkor ettem először. A háziasszony hozta, azt is elmondta, hogy piacon vett hozzá igazi juhtúrót. Nem kérdeztem meg, hogy készült, csak jól megnéztem. Azóta viszonylag gyakran keverek vacsira, még a gyerkőcök is szeretik.
Az este is ezt ettünk, s mindig eszembe jut róla az az emlékezetes este:-)

Én így készítem: 

Fele-fele arányban juh- és tehéntúrót, egy fej apróra vágott hagymát, ízlés szerint sót, köménymagot (egészet) és pirospaprikát, esetleg apróra vágott zöldpaprikát összekeverek. Ha túl száraz lenne, tejföllel keverem, annyival, hogy kenhető legyen. 

Ünnepekre is készítek néha, akkor TV paprikába töltöm, jól lehűtöm, s karikákra vágva kínálom.

Érdekes módon mifelénk annyi mindent nem készítettek, ami amúgy megszokott, jellegzetes étel a magyar konyhában. Körözöttet sem. De van néhány étel, ami ott készült, másfele nem. Egy részét szoktam főzni, majd bemutatom őket. Ilyen a tojásleves (inkább rántottaleves) meg a rántott krumpli (nam panírozott!). A Szilágyság meglehetősen elszigetelten fejlődött, így lehet, hogy kicsit más a konyhája s szokásai is. Melyek sajnos kihalóban vannak. A mai életvitel nem is kedvez fennmaradásuknak.

Mindjárt újabb körítés lesz belőle:-)

A grízgaluska titka

Recept:-) És mese:-)
Mifelénk az volt -és gondolom, ma is az- a szokás, hogy a rokonok, szomszédok, barátok, jó ismerősök meglátogatják a kisbabás anyukát,  ételt visznek a kismamának, s ajándékot a babának.
Régen, Anyukám idejében s annak előtte még csak az étel volt szokás. Gondolom azért, mert akkor jobban megviselhette a szülés az anyukákat, s így próbálták kímélni s segíteni a megerősödésben a nemrég szült asszonyokat, hogy legalább főznie ne kelljen.
Persze erőt adó húslevest vittek, meg velejáró húst. Anyukám mesélte, hogy az idősebb asszonyok tejbegrízt vittek, rápakolt husival. Ő nem szerette, hát én sem enném meg így együtt:-)
Fiam még Zilahon született, így volt részem ilyen látogatásokban, s viszonoztam is. Anyai Nagymamám, egyetlen Mamám, aki megérte gyerekeink születését, s aki hála Istennek, ma is köztünk van, ha messze is, szóval Mama nem otthonról hozott ételt, hanem eljött hosszabb időre, s nálunk főzött, az általa hozott pipiből. Húslevest grízgaluskával. S milyen jó, hogy eljött, mert Tőle tanultam meg galuskát főzni!
Miközben főzött, mondta is, hogy mit hogyan s miért. Szóval a grízgaluska titka annyi, hogy nem szabad erősen főnie a levesnek, mikor beleszaggatjuk a galuskát, s közben sem. Ha mégis bugyog, kis hideg vizet kell önteni bele.
Szombaton főztem legutóbb:

Olyan lett, ahogy a nagykönyvben meg van írva:-) Persze, minden igyekezetem ellenére előfordul, hogy nem akar megfőni, de a gyerekek még szeretik is, ha kicsit kemény.
Most három tojásból készült. Enyhén felverem a tojásokat  s annyi grízt keverek bele, hogy ne legyen kemény sem, de ne is folyjon. Szóval a kanálon álljon össze galuskának. Kicsi pihentetés után kanállal beleszaggattam a kis lángon alig fővő levesbe. Figyeltem, hogy ne főjön, s mivel elég sok idő után sem puhult meg teljesen, 1 dl-nyi hideg vizet töltöttem hozzá. Ezt követően rövid idő alatt teljesen puha lett.
Ezúttal zöldséglevesbe került. Anyósom mondta, hogy ők csak húslevesbe főzték. Lehet, anyukám is, erre nem emlékszem, de én szeretek elrugaszkodni a szokásoktól:-)