Ez több mint ház, ez otthon...

Otthon. Család. Tárgyak. Emlékek.

2014. február 2., vasárnap

Csak egy kép

Ezt muszáj megmutatnom:-) Könnybe lábadt tőle a szemem...
Hogy miért is? Szülővárosom, Zilah főtérének egy részletét ábrázolja. A szebbik felét. Mert bizony alaposan elcsúfították az egykor kedves, bájos, régi főteret. A képen az egykori  Vigadó épülete látható, a parkban, a fák között a meghurcolt Wesselényi szobor búvik meg, csak a talapzata látszik. A kép jobb oldalán pedig annak az utcának az eleje, amit róttam 27 évig. Háttérben pedig a Meszes vonulata, rajta keresztül vezet az út Kolozsvár fele.
Olyan, amilyen, de mégis itt nőttem fel, s nem számít, hogy szerettem itt élni, vagy sem, de ide köt olyan sok minden, s olyan szívesen térek ide mindig vissza! Pedig egyre kevesebb és kevesebb ismerős arc jön velünk szembe az utcán. Folyton megváltozik valami... De a lényeg ott marad: az utca, ahol a szülői ház kissé átalakított formában ugyan, de ott van, s mindig megnézzük; a főtér, ahol találkoztunk annak idején a város különböző pontjain lakó osztálytársakkal, s amely nevezetességeit előszeretettel mutogatjuk gyerekeinknek; iskolák, boltok, piac, utcák- mind-mind nevezetesek valamiről- , legalábbis az emlékeink számára. S az örök Meszes! Nem a legszebbike az erdélyi hegyeknek, de számunkra igen kedves. Ifjúkorunkban, ha az idő engedte, télen-nyáron a Meszest róttuk. Minden völgye rejtett valami szépséget. Minden patak medrén felfele haladva kisebb-nagyobb vízesésekre leltünk. Legelésző bivalyokat kerülgettünk, szalonnát sütöttünk, somot szedtünk, s olyan gondtalanok voltunk... Csak akkor ezt még nem értékeltük:-)
A képet itt találtam, rögtön el is mentettem magamnak.
Annyit tudnék még mesélni! Tervezem, hogy fogok, de hát az én terveimnek szokása, hogy dugába dőlnek:-)

Ezt a fotót is onnan mentettem, századeleji felvétel lehet a városról. Egyik kedvenc a rengeteg régi fotó közül. Egy diófa alá befér a város:-) Azóta már többszöröse  mint beépítettség, mint lakosság szempontjából. Szemben a két magyar, a római katolikus és a nagyobbik, a  református templom. Ezek uralták a várost. Ma már nem...

9 megjegyzés:

  1. Szépen írod :)
    Szeretem, ha szeretik Erdélyt...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Júlia, köszönöm:-)
      Hát lehet Erdélyt nem szeretni? Otthagyni igen, de azóta még többre értékelem.

      Törlés
  2. Erdély...gyönyörű,és nem csak azért mert én is erdélyi vagyok! :)
    Kérlek nézz be hozzám,játékra hívnálak!

    VálaszTörlés
  3. Zilah... az en szulovarosom is... Bar csak 11 eves koromig eltem ott, rengeteg emlek kot oda. Gyonyoru kepek, koszonom, hogy megosztottad!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Jade, valahonnan sejtettem, hogy Te is Zilah szülötte vagy, ismerős volt a neved. Én kicsit tovább, 27 évig éltem ott, de azóta is évente egyszer legalább hazamegyünk. Muszáj, a honvágy dolgozik ám rendesen bennem.
      Örülök, hogy tetszenek a képek! :-)

      Törlés
  4. Szivet, lelket melengető írás!

    VálaszTörlés