Hurrá, szünet!

Nem csak a gyerekek várták a vakációt, én is. Igaz, az oviban továbbra is zajlik az élet, de jövő héten és egész augusztusban szabadságon leszek:-) Mennyi mindent terveztem a jövő hétre! Felsorolni is sok lenne. Többek között több blogozást:-)
Azért nem teljesen szünet a szünet, mert van olyan jó szervezőkészségük a döntnököknek, hogy a mai napot  kinevezték tanítás nélküli napnak, holnap lesz a 8. osztályosok ballagása, jövő hét csütörtökön a tanévzáró ünnepség. Hogy mindezt miért nem lehet lezavarni ezen a hétvégén...
Hogy mit kezdenek magukkal a gyerekek a hosszú szabadság alatt? Az elején élvezik a kötelezettségek nélküli létet, aztán jönnek a nagy unatkozások. Hédi naphosszat barátnőzik, ami nem is baj, de Gergő ellenne a laptoppal. No itt kell kemény szabályokat bevezetni. Legyen levegőzés is, olvasás is .
Augusztus első két hetére terveztük a nyaralást, haza megyünk Erdélybe. A Pádis fennsíkon töltünk el egy hetet, 10 napot, ez még változhat. Aztán hazamegyünk Zilahra, meg Dobára Mamához. Ott is jó lenne több időt tölteni, hogy mindenkire jusson idő, mert többnyire csak rohanunk, s előre meghatározott program szerint sorra járjuk a rokonok, ismerősök egy részét.
Keresek néhány képet szülővárosomról meg nagyszüleim kis falujáról.

A régebbi képeket lementettük cd-re, ezt az egyet véletlenül találtam. Sok éve készült Zilah főterén, a Wesselényi-szobor előtt, mely a város egyik nevezetessége. Tervezek egy teljes bejegyzést a városról, akkor előkeresem azokat a képeket.

A többi kép tavaly készült, Kis- illetve Nagydobán, mikor unokatestvérem lagzijára utaztunk haza.  Édesanyám kisdobai, Apukám pedig Nagydoba szülötte. A két falucska szinte összenőve egymással bújik meg a Szilágyság hepehupái között. Gyerekkorunk nyarainak egy részét itt töltöttük, nagyon sok emlék köt oda.

A Kisdobai református templom

Mókusles a nagydobai ház udvarán

Apukám szülőháza, mely lassan az enyészeté lesz, bár nagynénémék próbálják menteni.

A völgyben bújik meg a falu

Egyetlen Nagymamám gyerkőceinkkel, Nővéremmel és jómagammal

Júniusi tüzijáték

Végre eső is esett! Jöhetett volna hamarabb is, de jobb későn, mint soha. Egész kivirult a kert tőle. Most már öröm nézelődni benne:-)
Mifelénk csendes esők estek, de bizony volt, ahol megtépázta a termést az ítéletidő. Ahol a Férjem által fotózott villámok cikáztak, ott is tombolhatott a természet!
Tegnapelőtt este a nyitott ablakon keresztül figyeltük, amint északról fekete felhők tornyosulnak. Egyre magasabbra és magasabbra épült a felhőfal, aztán a közötte megbúvó villámok meg is világították. Messze lehetett, mert dörgést nem hallottunk, de a felhők fel-felvillantak, gyors egymásutánban. Előbb az ablakból, majd a teraszról készített jó néhány fotót Férjuram:

Itt még csak gyülekeznek a felhők

A négyzetrács a szúnyogháló:-)

Fel voltam rá készülve, hogy hangos éjszakánk lesz. De a villámfészek úgy döntött, hogy elvonul a Börzsöny mögé, s ott folytatja az égiháborút. Így kikerült minket.