Ez több mint ház, ez otthon...

Otthon. Család. Tárgyak. Emlékek.

2011. december 12., hétfő

Apróságok

Kellett ez nekem? Alkotunk is, apróságokat, meg fényképezek is, sütök-főzök, de mindez itt nem látszik. Talán ha nem aludnék... Éppen ma reggel kávézás közben olvastam egy tudományos kiadványban, hogy tudósok feltételezik (???), hogy talán mégsem életfeltétel az alvás, esetleg jóval kevesebb alvással is beérhetnénk. Mert életünk harmadát átalusszuk, s ez pazarlás. Na, nekem biztos létfeltétel az alvás, aludjanak azok a pihentagyú tudósok napi két órát, aztán meglátom, miket ötletelnek ki! Kicsit kiakadtam rajtuk, de megint nem erről akartam írni.
Most már a szülinapomat is átvészeltem, lehet(ne) koncentrálni a karácsonyra. Matatunk, teszünk-veszünk, tervezgetek, de még mindig nem az igazi. A tervek többsége még csak fejben létezik, egyiket elvetem, másik három jön helyette, s töredéke megvalósul.
Az ajtón már vagy két hete ott díszeleg a "fenyőcsokor".  Nem nagy valami, három kis fenyőág összekötözve, s néhány dísz meg toboz ráaggatva. Férjuram még arra is kapható volt, hogy kilyuggassa az ajtót, hogy rögzíthesse, pedig nagyon kényes a szegekre:-)

Odakint nem is peregnek róla a tűlevelek, de az adventi koszorúhoz már nem merek hozzáérni, mert azonnal lecsupaszodik. Talán azt is ki kellett volna tenni a teraszra:-)

Nemrég vettem két díszes, gömb alakú gyertyát. Itthon rájöttem, nincs hozzávaló gyertyatartóm. Ezért két kistányért aranyszínű üvegfestékkel körbedíszítettem, s ezekbe kerültek:

Sok-sok évvel ezelőtt kaptam Férjemtől (akkor még csak udvarolt) egy kávéskészletet, ami annyira nem használatra szánt, anyagában és mintázatában is népies. Ebből vettem el két kistányért:-)
A sok-sok év az valójában 22 év, novemberben volt ennyi éve, hogy egymásra találtunk (még nem voltunk 18 évesek). Akkor még nem gondoltam, hogy házasság lesz a vége. Annyi volt mindössze, hogy olyan jól értettük egymás nyelvét... Az évek során aztán kiderült, hogy nagyon is jól. Hat és fél év után szánta rá magát, hogy feleségül vegyen. Nem mondta, hogy megbánta volna:-)

Még egy apróság, ez Hédikém műve, s megkérdezte, felteszem ezt is a blogra? Hát hogyne...

Szalvétatartó:-)
Időnként bezárkózik a szobájába, s alkot valamit, saját kútfőből. Tiszta anyja:-) Ez is úgy készült, mint mondotta, nem tervezte el előre, mit készít, csak nekilátott. S ez lett belőle. Még szalvétákat is pakolt bele, azóta is ott díszeleg az asztalon.

S amiről még írni akartam: máris van 9 követője a blognak, régi és újabb nagyon kedves "ismerősök"! Köszönöm nekik, ez is ösztönző kéne legyen, hogy ha belevágtam, becsülettel álljak helyt. Ezen leszek:-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése