Lányszobába készült:-)

Ha már a ház épülése-szépülése is témája a blognak, szülessen egy ilyen bejegyzés is.
Ha lassan is, de csak megvalósulnak terveink.
Kislányunk már nem is olyan kicsi, jövő hónapban 11 éves lesz, s 5. osztályos, már felsős nagylány. A gyerekkor és kamaszkor határán billeg. Még gyerek, aki ragaszkodik a játékaihoz, az alvós plüsseihez. Ugyanakkor ízig-vérig csajszi, szép ruhák, csecsebecsék bűvöletében. Azért már komolykodó megnyilvánulásai is vannak. Ősanyáinktól örökölt, a női nembe kódolt gyűjtögetőszenvedély nála halmozottan érvényesül. Milyen bútor készüljön hát neki? Babás már ne legyen, mert az maholnap ciki lesz. Így nagylányosra terveztük, jó sok tárolólehetőséggel, kacatelnyelő zuggal, polcokkal a még kedvelt játékoknak, a  könyveknek, tárgyaknak.

Mire bepakoltunk, rájöttem, ez sem elég:-) A játékokat elnyelni szándékszó felemelhető tetejű ülőke nagyon hamar megtelt, s még mindig rengeteg kacat van, ami számára értéket képvisel.
Kár, hogy nem készítettem az ezt megelőző állapotokat megörökítő képet. Ha sokat keresgélnék, biztos, találnék, de ahhoz már késő van. Egy nagy, kétajtós szekrény nyelte el a ruháit, egy ideig. Aztán mellékerült egy kicsi, majd ez fölé egy akasztós rész, s így toldtuk-foldottuk. Ez talán a végleges állapot. Tetszik a Kisasszonynak, meg nekem is. Persze ezt is Apja készítette, közös elképzelés alapján.

Lesz azért még munka a szobájában, az íróasztalos sarokhoz is be szeretném nyújtani a rendelést. Még a régi kicsi íróasztala van, fölötte, mellette polccal meg annyi limlommal (persze csak nekem lom), hogy Dunát lehetne rekeszteni vele. De ez nem idén lesz:-)

Készül a ház új ruhája

Új? Ez az első neki. Ha már ruha, akkor mondhatnám, hogy eddig alsóban állta az időjárás viszontagságait szegény:-)
Mióta is? Már két és fél éve lakjuk a házat. Az elsődleges munkálatok a lakhatóságot célozták meg, így a külseje maradt a végére. Csak egy szürke glettréteg borítja, elég szigorú látványt nyújt így. Kívülről. Belülről annál barátságosabb. Egy ismerős néni mondta, mikor először volt nálunk, hogy kívülről nem is látszik, milyen szép belülről:-)
Na, akkor lassan kívülről is látszani fog. Lassan, mert a csinosításnak nem a leggyorsabb módját választottuk. Sok éve még kővel szerettük volna burkolni a lábazatot, aztán beleszerelmesedtünk a bontott téglába. Előbb csak a lábazatot és az oszlopokat terveztük burkolni vele, de menet közben újabb és újabb elképzelések születnek. Aztán meglátjuk, mi valósul meg belőle.
Persze ez is "ezeregymester" Férjecském keze munkája. Azért halad lassan, mert Ő pakolgatja fel a téglákat, az Apja segítségével, mikor ideje engedi. 3 és fél oldal már elkészült, majd nyaralás után igyekszik körbeérni a téglaburkolat.
Itt kezdődtek a munkálatok:

A garázsablak párkánya is téglaszeletből van kirakva. Jól állnak neki a muskátlik:-)
A rózsáknak is jó hátteret ad:

Így néz ki az utcáról:

A két pinceablak közötti monogramos tégla halmozáson enyhén összekaptunk. Mikor hazajöttem a munkából, már kész volt, s azonnal kinyilvánítottam nemtetszésemet. Ő ezt zokon vette, mondván, mennyit dolgozott vele. De ugye, hogy túl sok? A szomszédasszony is kiszúrta, hogy ott valami nincs rendben. Egy kicsit duzzogtunk, egyikünk erre, másikunk arra, de másnapra leszedte, s megcsinálta "rendesen".

Hát nem jobb így?

Az udvar felől is elkészült, a terasz alatti rész. Itt már kapott egy kis ízelítőt az oszlopok burkolásából is. Jó móka lesz, de annál szebb lesz, ha elkészül. Lassan, de biztosan:-)

Kis konyhám- immár teljesen készen

Otthonunk első olyan helyisége, ami teljesen kész van. Persze a többi is működőképes, de mindegyiken hátra van egy-egy kisebb vagy nagyobb csinosítás, alakítás, bútorozás...
Már írtam róla röviden, itt, akkor ígértem részleteket. Már pedig az ígéret szép szó...
Nem rég került a helyére az utolsó darabja, a Zsuzsi, azaz a mosogatógép, amely helyét már a tervezéskor megjelöltük. Míg nem dolgoztam, én töltöttem be a szerepét, s azt mondtam, majd ha megkeresem az árát, akkor veszünk. Igaz, hogy nem volt rá elég egy hónapi fizetésem (nem fizetnek azért agyon a tanügyben), de nagy segítség tud lenni.
De kezdjem az elején: nekem mindig is a konyha volt a lakás központja, ez volt az első helyiség, amiről álmodoztam, hogy milyen is lesz. Több, mint egy évtized tapasztalata alakította ki elképzelésem. Nem akartam nagy konyhát, hogy aztán kilométereket gyalogoljak benne. Legyen minden karnyújtásnyira. Azt is szerettem volna, hogy az étkező és nappali egy légtérben legyen vele. Az étkező úgy lett, de mivel Anyósomék lakrészét is ki kellett alakítani, persze ragaszkodtam hozzá, hogy külön konyhával, módosítani kellett az eredeti terven, így a nappali a tetőtérbe került.
A bútort Férjem készítette, két részletben. A mosogató fölötti szekrényke a télen készült el, a többi előző télen. A két szélső, ajtós rész egyelőre alig rejt valamit, de tudom, hamarosan megtelik az is. Minél több tárolófelület, annál több kacat... Középen poharak, bögrék kaptak helyet, melyeket nap mint nap használunk.

A tűzhely éveket várt eredeti csomagolásában, mire helyére került. A sütőt magasabbra szerettem volna helyezni, kényelmi szempontokból. Alá került két termetes fiók, amikben megbújnak a sütis kellékek: ilyen-olyan tepsik, formák, kisgépek, mérleg, meg sok apróság.

A falra szerelt kis fűszertartót Húgoméktól kaptuk, a beköltözés örömére. A lent lévő két kosár pedig apróságokat rejt. Az egyhangúság megtörése érdekében kerültek oda, hogy ne csak ajtó s ajtó legyen.
Az étkező felől ezt látni:

Szemben a kamraajtó. A hűtő benne kapott helyet. Több szempontból is: a konyhában már nem fért el volna, meg mivel hidegebb helyiség, legalábbis télen, kevesebbet fogyaszt. Ez sem egy utolsó szempont:-)
Előtérben a polcon pedig receptes könyvek, melyeket böngészni szoktam, időnként sütök-főzök is belőlük.
A kamra felől:

No és mivel használni is szoktam a konyhát, állandóan kupi van benne. A kagyló éppen tele mosatlannal, a tűzhely főznivalóval... De ennél még rosszabb is szokott lenni, főleg egy-egy nagyobb sütis bevetés után. Magam sem tudom, hogyan, de annyi mosatlant tudok gyártani, hogy még a Zsuzsi sem győzi eltakarítani utánam:-)

Karácsonyi ajándék a Férjemtől:-)

Hol van az már:-) Majdnem elkészült karácsonyra, végül közbeszólt egy kis baki. Aztán a helyére került a szekrény, a bepakolás viszont váratott magára. Még most sincs teljesen tele, de a kacatok csak gyűlnek, gyűlnek, s minél több tárolóhely van, annál többet halmozok fel. Mert én olyan gyűjtögetős vagyok: hátha jó lesz még valamire:-)
Van a konyha-étkezőben egy sarok, melybe még a ház tervezése során elhelyeztem a lelki szemeimmel egy sarokra állítható tálalószekrényt. Mivel Férjuram nagyon belejött a bútorgyártásba, nem volt kérdés, hogy ő fogja elkészíteni.
Dolgozott is rajta a télen, méricskélt, tervezgetett, kikérte a véleményemet, hozzátette a szakértelmét, s ha nem méri el a felső rész üveges ajtaját, valóban kész lett volna időben. Új ajtó készült, a szekrény is a helyére került. Az elmért ajtónak is meglett a szerepe: a konyhaszekrény utolsó, hiányzó darabját az után terveztük.

Ilyen lett:-) A konyhaszekrény tulipánja erről sem hiányozhat. De most már nem tervezünk több tulipánt.
A felső, üveges részbe került az "antik" porcelán. Néhány éve Anyukám összecsomagolta az eljegyzésükre kapott kéknefelejcses kávéskészletet, s nekünk adta. Mert tudta, hogy gyűjtjük a régiségeket. Már akkor elhelyeztem a nem létező szekrénybe a szívemnek kedves ajándékot. Évekig dobozba várt a végleges helyére:

A többi "díszlet" jön-megy, idővel majd minden megtalálja a végleges helyét.

Néhány kép a kezdetekről s a "művészről":

Kis konyhám

Itt készülnek süteményeim:

Szóval ez az én kis konyhám. Nagyon szeretem! Ez a fénykép még nagyon ifjú korában készült, azóta már úgy tele raktam, hogy egy gombostűt sem lehetne leejteni a polcaira:-)
Már említettem, mikor beköltöztünk, két asztal és a tűzhely jelentette a berendezést, akkoriban mindent a kamrában tároltam. ( Szerencsére jó nagy... ) De az sem érdekelt, csak szabadulni albérletünk penészedő falai közül! Majdnem egy évig így is volt, mikor Férjecském ráért nekilátni az én fejemben már be is rendezett szekrényem megvalósításához. Az ő fejében más volt, össze is kaptunk miatta, ami 15 év alatt nem sokszor fordult elő... Végül egyezségre jutottunk, s kezdett formát ölteni elképzelésem. Persze a tulipán kötelező volt. Decemberre elkészült a nagy mű, de sajnos akkor nem próbálhattam ki... Anyukámat ápoltuk. Ő nem is láthatta már...
Azóta élvezettel nyűvöm, s változatlanul szeretem.
Majd jövök részletekkel is!

Tulipános láda

Egyik kedvenc bútordarabom:-)

És még az évekkel ezelőtti dunai árvíznek is van köze hozzá. Annyi, hogy kedves ismerőseink, akik közvetlenül a Duna partján laknak, az alsó szinten derékig érő vízben elázott régi bútort ki akarták dobni. Férjem elhozta, aztán szétszedve évekig állt, mígnem tulipános láda lett belőle:-)
A rongyosra hámlott furnért Apósom napokig áztatta, míg végre sikerült megszabadulni tőle. Férjem le sem csiszolta az alatta rejtőző faanyagot, hogy még régebbinek hasson. Nem festett, hanem kivágott tulipánmotívum díszíti. Ugyanis ez az aktuális kedvenc:-) A szélére került díszcsík szintén az "árvízvert" bútordarabról megmentett, talán diófa  darab. Réz szegekkel van összeállítva, s csak egy vékony fenyő lazúrréteget kapott. Olyannyira jól sikerült az antik hatás, hogy kedves székely ismerős, aki márpedig ért a fához, s még emlegetni is fogom, valóban azt hitte, hogy nagyszülőktől örökölt darab:-)
A teteje felnyitható, tágas tárolóhely (sajnos a teteje is), s akár ülni is lehet rajta.
S ki más készíthette, mint Férjuram? Pedig nem is asztalos, csak ez a legújabb kedvenc tevékenysége. Egy-két trükköt ellesett barátjától, tanult egy-két hibájából, s olyan munkák kerülnek ki a keze alól, hogy mindenki csodájára jár:-)

Egy időben a vasalatlant tartottam benne, jelenleg néhány kacat dugihelye, de sohasem áll üresen. Ülőbútor funkcióját is kihasználjuk időnként, főleg, ha vendégek is vannak. Másik fontos s bosszantó funkciója: mivel az étkezőben kapott helyet, közel  a bejárathoz, a hazaérkező családtagok hova pakolnak le mindent?
A tetejét az általam varrt írásos terítő díszíti, ami szintén tulipános:-) Nagyon szeretem az írásost, varrni is meg használni is. Lesz még szó róla.

Otthonunk

Hisz körülötte forog ez a blog:-)
Januárban lesz két éve, hogy beköltöztünk első saját házunkba. Ami annál több, hisz ez otthon. Ahogy akkor 8 éves Lányom bölcsen megfogalmazta.
Regényt lehetne írni arról a 7 évről, míg e ház készült:-) Végül nem kis áldozatok árán, de kész lett.
Na az azért túlzás, hogy kész.
Kezdem elölről, mert csak csapongok össze-vissza.
Apukám nagy fájdalmára (és az enyémre is, főleg így utólag) tőlük távol, egy kis faluba költöztünk, ahol megvettünk egy telket, közben albérletben laktunk. Megszületett Lányunk, s 1 éves volt, mikor hozzáláttunk telkünk beépítéséhez. Szüleim is jöttek segíteni, közben adogatták kézről kézre pici Lányunkat. Elkészült az alap, a pinceszint, s bár abban reménykedtünk, hogy ha kis lépésekben is, de haladunk tovább, évekig helyben toporogtunk.
Sógorom egyszer felvetette, hogy szüleik, mármint az Anyósomék, adják el a lakásukat, költözzenek hozzánk, a lakásuk árából fejezzük be a házat. Innen már nem volt megállás, a szót tett követte. No ez volt a legnagyobb áldozat részemről. De: volt egy kikötésem - külön konyha legyen. Ezért az eredeti terv jócskán módosult, nem kis fejtörést okozva, miután az én fejemben mindennek megvolt a helye. De ez is megoldódott. Még szerencsénk is volt, mert utolsó hónapba, mielőtt eltörölték volna, szocpolt is kaptunk, annyi kölcsönnel karöltve, hogy be tudjunk költözni.
Családi és baráti segítséggel, Férjem két keze munkájával készült a ház tetőtől talpig.
Nagyon szerettem volna karácsonyra beköltözni, de nem jött össze, csak januárban, pontosan 23-án, utolsó előtti félév utolsó vizsganapjának délutánján átcuccoltunk, s este már itt aludtunk. Emlékezetes nap volt:-)
A bútorzat meglehetősen hiányos volt, a konyha egy évig két asztal s a tűzhely volt, ideiglenes polcokkal. A gyerekek szobájában még mindig ideiglenes szekrény van, a nappali polcrendszere is még csak gondolat, a számítógépes sarok a dobozok gyűjtőhelye - még mindig, de a miénk: kényelmes, meleg, tágas, világos, barátságos, és...otthon!
Szóval van még tennivaló. Az elmúlt télen Férjuram elkészítette a konyhaszekrényemet, meg a tetőtéri fürdőszobát, néhány aprósággal együtt. Erre a télre a gyerekek szobájába kerülő bútorzat van betervezve. Persze ember tervez, s oly sokszor közbeszól a sors... De ami már megvalósult, megmutatom, s a továbbiakat is, ami "összejön" terveinkből.