...ahogy nálunk készül.
Én hálás vagyok a sokat gyalázott hamburgernek, gyrosnak, mert ezeknek köszönhetem, hogy gyerekeim elkezdtek zöldséget enni. Na persze nem a gyorséttermire gondolok. Annyi azonban igaz, hogy annak mintájára kezdtük el itthon készíteni. A hamburgerhez fasírtmasszából készül a hús, s mindenféle zöldséggel megpakoljuk. A gyerekek ketchuppal szeretik, mi felnőttek majonézzel, mindkettő házilag készül. (Receptek
itt és
itt. )
De most a gyros van soron. A görög konyha eme ismert étele eredetileg persze egész másképp készül, mi átalakítottuk ízlésünknek, lehetőségeinknek megfelelően. A lényeg: sok zöldség legyen hozzá.
Eredetileg forgó nyárson sült bárányhúsból készül. Innen származik a neve is, a gyro szó forgást jelent. Pitában is tálalják, én még így nem készítettem.
Legutóbb a héten készítettünk gyrost, a Húgom és Unokaöcsém tiszteletére:-) Többféle étel szóba került vacsorára, de a szavazás egyértelműen eldöntötte, mit fogunk enni.
Hozzávalók:
- sült krumpli
- csirkemell (5személyre másfél)
- só, bors, fokhagyma fűszerezni
- 3-4 evőkanál olaj sütni
- paradicsom
- uborka
- paprika
- jégsaláta vagy káposzta
- hagyma
- csípős öntet
- tzatziki szósz (1-1 kis pohár joghurt, tejföl, csipet só, fél kígyóuborka lereszelve, fehérbors, fokhagyma, kapor)
Így készült:
A csíkokra vágott csirkemellet kevés olajon a sóval puhára párolom. Kevés borssal, 2-3 cikk fokhagymával fűszereztem.
Közben készült a krumpli is. Vaskosabb hasábokra szoktam vágni, bő olajban sütöttem. Mindenki a tányérján szórt rá pici sót.
A zöldségeket külön-külön tálba felszeleteltem.
A csípős öntethez 2-3 evőkanál Erős Pistát elkevertem kb. kétszer annyi vízzel.
A tzatzikihez az ubit lereszeltem, hozzáadtam a joghurt és tejföl keverékéhez. Fűszereztem.
Mindent az asztal közepére pakoltunk, s mindenki szedett a tányérjára tetszés szerinti mennyiségű husit, krumplit, zöldséget. Mi szeretjük a csípőst is, még a gyerekek is, így mindig kerül rá abból is. Nyakon öntjük a joghurtos szósszal is.
Nem vagyok egyedül ezzel a zöldség-gyümölcs küzdelemmel, amit végigharcoltunk a gyerekekkel. Főleg Gergő utasított el szinte mindent ezek közül. Aztán lassan, fokozatosan, ilyen-olyan trükkökkel, kegyes hazugsággal sikerült rávennünk, hogy megkóstolja, s ahogy nyílt az értelme, úgy értette meg, hogy szüksége van rá. Mert egyszerűen meg sem akarta kóstolni. A Leányzóval kevésbé volt nehéz, nála inkább Gergő példája volt ragadós. De Ő a gyümölcsöket kimondottan szerette.
Most, hogy 14 és lassan 11 évesek, nagyon kevés étel van, amit nem esznek meg, s már elfogadom, hogy azért nem, mert nem szeretik. Ilyen a káposzta, amit nyersen, salátának megesznek, a savanyút is, de a belőle készült ételeket nem. Mást nem is tudok hirtelen mondani. Így mondhatom, hogy ezt a harcot én nyertem meg:-)