Itt a farsang...

Nekünk a gyerekkorunkból kimaradt. Történt ez azért, mert abban az időben tilos volt minden, ami hagyományos, vallásos, vagy éppen magyar vonatkozású. A románságnak is voltak pedig erre az időszakra vonatkozó hagyományai...
Tiltották ugyan, de elfelejtetni, kiirtani nem tudták. A nagy forradalmat követően egyből életre keltek a szunnyadásra kényszerített szokások. Az utcát felverték a medvének öltözött alakoskodók a hangos kereplőikkel, este pedig álarcos farsangolók állítottak be, kürtőskalácsért. Ami persze ott volt az asztalon.
A mi gyerekeink egy egész másfajta farsangot ismernek, ez is több a semminél. Az óvodában-iskolában minden évben nagyszabású farsangi mulatságot rendeznek, minden osztály kisebb előadással készül, amelyet hosszas, izgalmas felkészülés előz meg. A szülők is kiveszik a részüket, jelmezek, díszletek, süti készítésével. A lényeg, hogy jól szórakoznak, főleg az aprónép:-)
Tavalyi pillanatképek:

Lányom a fehér ruhás "doki"

Fiamék. Enyém a zebra :-)

A farsang változó hosszúságú időszakot ölel fel, vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig, a húsvétot megelőző 40 napos böjt kezdetéig tart.
Ez az időszak évszázadok óta az evés, ivás, lakodalmak, disznótorok, jelmezes felvonulások időszaka, a tavaszvárás ősi ünnepe. A magyar farsangi szokások a középkorban honosodtak meg. A királyi udvarban olasz és francia hatás érvényesült, a polgárság és parasztság körében pedig német. Maga az elnevezés bajor-osztrák jövevényszó (vaschang).
A farsang jellegzetes eledele a fánk, melynek mágikus erőt tulajdonítottak. A Szerémségben például azért sütötték, hogy a vihar ne vigye le a háztetőt. A sok étel, ital fogyasztásától a következő év bőségét remélték.
A farsang utolsó három napjához, farsangvasárnaphoz, farsanghétfőhöz és húshagyókeddhez kapcsolódik a legtöbb népszokás. Ekkor táncmulatságokat rendeztek, ahol az evésnek és ivásnak is nagy szerep jutott.
A farsangi báloknak a párválasztásban is nagy szerepük volt. A lányok bokrétát adtak a legényeknek, amelyet a kalapjukra tűzve mentek a bálba. Persze meg is táncoltatták a lányt.
A tréfának is bőven volt helye farsangkor, egyes vidékeken az időben férjhez nem ment lányokat kicsúfolták.
Legjellemzőbb szokások a maszkos alakoskodások, dramatikus játékok. A helyszínük változó: nagyobb településeken falufeljáró menetet, felvonulást  tartottak. Máshol zárt helyen, pl. a fonóban előadott dramatikus játékokat adtak elő: vidékenként változóan állatalakoskodók szórakoztatták a népet, vagy lakodalmas paródiát adtak elő, betyáralakoskodónak, szép és csúf farsangolónak öltöztek. (forrás: Tátrai Zsuzsanna - Karácsony Molnár Erika : Jeles napok, ünnepi szokások. Mezőgazda Kiadó, é.n.)