Ez több mint ház, ez otthon...

Otthon. Család. Tárgyak. Emlékek.

2013. október 29., kedd

Egy kis nyáridéző

Idén is Erdélyben nyaraltunk. A csodálatos Torockót néztem ki úti célul, s nem bántuk meg.
Miért nem írtam eddig róla? Nem volt határozott szándékom. Illetve igen, csak más formában. De időm egyre kevesebb. Nem tudom, hogy csinálom, de egyre kevesebb a szabad időm, amit többek között blogozásra szánhatok. Időszűkében olyan dolgokat is hanyagolni tudok, amik elmulasztása évekkel ezelőtt még elképzelhetetlennek tűntek. Csak tologatom és tologatom magam előtt a megvalósításra váró teendőket, s ez egyre csak halmozódik s egyre nehezebb. Most egy hét szabit kaptam, s próbálok könnyíteni ezen a terhen, meg egy kérést teljesíteni.
 Katalinét, aki sokszor járt Torockón, s annyi csodás képet közölt e faluról és környékéről ezen a blogon, hogy igencsak nagy mulasztásnak éreztem, hogy sosem jártunk még a környékén sem. Mindenképpen pótolni kellett!
Csodás volt. Maga a falu is, ahol mintha megállt volna az idő. Annyira bájos, elragadó maga a falu, a fölé magasodó Székelykő pedig fenséges, tekintélyt parancsoló. A környék bővelkedik természeti látnivalókban és történelmi emlékekben. Kellemesekkel és szívszorítókkal, kezet ökölbe szorításra kényszerítőkkel. De a múlt megváltoztathatatlan. Sajnos a jövő sem biztató...
De jöjjön egy "kis" képes beszámoló, aztán majd bővebben is egyszer, valamikor, de legalábbis szeretném.
Esős, vacak időben utaztunk arra fele, a Vertop-hágón át, az Aranyos völgyén keresztül. Mire megérkeztünk, ránk is esteledett.

Reggel, szállásunk ablakából ez a látvány fogadott:
A Székelykő! Mesét írhatnék róla, és a faluról, de most beszéljenek a képek:
Szállásunk



 Amerre még jártunk:
Torockószentgyörgyi vár:




Nagyenyed




Remete-szoros, a gyerekek kedvence:



Gyulafehérvár:





Detonáták:
Fent

Lent


Tordai-hasadék:



És még mennyi mindenre nem futotta az időnkből! Ebből következik, hogy vissza kell mennünk:-)

4 megjegyzés:

  1. GYÖNYÖRŰ képek,csodás helyeken jártatok:)Köszönöm,hogy megmutattad!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Belli, szívesen:-) Köszönöm, hogy benéztél!

      Törlés
  2. Köszi Gerdi, hogy a kedvemért bemutattad :-)
    Csodás képek mind, mi is jártunk ezeken a helyeken, így tudom, hogy élőben is gyönyörűek. A Remete-szoros nekünk is a kedvencünk, mi is a Pokol-kapujáig mentünk el. Kár hogy a Székelykő tetejére nem jutottatok fel, de majd legközelebb :-)
    Sajnos nekem is egyre kevesebb az időm, és egyre több, amit fel szeretnék tölteni, a pilisi képekkel évekkel vagyok lemaradva.....
    Mi most három napra Debrecenben, Hajdúszoboszlón és a Hortobágyon jártunk. Az is csodálatos volt, persze az időjárás is kedvezett nekünk. Majd teszek fel belőle képeket, ha a lengyel Tátrát befejeztem :-)

    VálaszTörlés
  3. Katalin, szívesen!
    Bizony, gyönyörűek. Mindig fájó szívvel hagyom ott a tájat.
    A Remete-szorosban mi tovább is elmentünk, sőt a fiúk végig mentek, én meg Hédi egy ponton feladtuk. Csodás volt!
    A Székelykőre pedig elindultunk, de nem a jó úton. Ösvényen ugyan, de nem fel vezetett:-) Azért jó kaland volt, és tapasztalatnak is megtette, érdemes tájékozódni indulás előtt, no meg másokra is hallgatni.
    Nézegetem a beszámolóidat, élvezettel "járom végig" az útjaitokat!

    VálaszTörlés