Ez több mint ház, ez otthon...

Otthon. Család. Tárgyak. Emlékek.

2013. március 12., kedd

Az a fránya központi írásbeli felvételi....

Most nagyon sajnálom a kölyköt. Mármint a Fiamat. Elszúrta, nincs mit szépíteni rajta. Ledöbbentünk, Ő is. Értetlenül nézte a másolatot a dolgozatáról, hogy tudta ezt is elrontani, meg ezt is, meg ez sem jó... Hogy lehet? Én is ezt kérdezem.
 Ez a kétszer háromnegyed óra állt rendelkezésére, hogy számot tegyen mindarról a tudásról, ami 8 év alatt belefért a kobakjába. S ha pont akkor nincs formában? Túlizgulja? Elfigyelmetlenkedi?
Most szítsak benne még nagyobb lelkiismeret-furdalást? Dörgöljem az orra alá, hogy jobban vonzotta a számítógép, mint a gyakorlás? Hogy hajlandó lett volna utolsó napig odázni a felkészülést? Hogy nem hitte el, hogy itt csak magára számíthat?
Behúzott nyakkal árulom el, hogy a 100 elérhető pontszámból Ő mindössze 40-et ért el. Ez gyalázatosan kevés egy majdnem jeles tanulótól. Majdnem, mert azért minden bizonyítványba becsúszott 1-2-3 négyes. Az egyik mindig a matek volt.
Ilyenkor felelőst keres az ember. Nem volt reális az iskola visszajelzése a gyerek tudásáról? Vagy az osztályközösséget hibáztassam, mert az óra nagy része fegyelmezéssel telik? Magamat, mert nem ültem le eleget tanulni a gyerekkel? De mindig oda lyukadok ki, hogy a részigazságok mellett a leginkább felelős az, akinek a kezében volt a toll. Aki nem fogta fel, hogy a jövője múlhat ezen a rövid időn. Hogy ezt a lépést már magának kell megtennie saját jövője érdekében. Hogy ezt most már komolyan kell venni.
Most már felfogta. Csak nehogy késő legyen. Most aztán izgulhatunk, hogy felveszik-e a abba a gimnáziumba, amit kinéztünk. Vagy inkább változtassunk a sorrenden, s jelöljünk meg elsőként egy nekem kevésbé tetsző sulit,  ahova biztosan felveszik? Olyan nehéz... napok óta töröm rajta a fejem, s még nem jutottam dűlőre.
Miről is van szó? Gergő most 8. osztályos, s a középiskolai felvételhez a tanulmányi eredmények mellett döntő szempont a központi írásbeli felvételi vizsgán elért eredmény. Ez matematika és magyar nyelv tárgyakból méri fel a tanulók tudását. Csak. Az egyes középiskolák aztán különböző módon számítják a pontokat. Van, ahol a központi nyom többet a latban, van, ahol a tanulmányi eredmények.
A magyar vizsgafeladatok nem voltak nehezek, de a matek igen. Én magam sem biztos, hogy hibátlanul megoldom 45 perc alatt (tényleg, meg kellene próbálnom). Ráadásul olyan is volt benne, amit nem tanultak. De olyan is, amit igen, és orrvérzésig gyakoroltuk, mégis elrontotta. Meg rá jellemző módon banális dolgokat számolt el. Csak egy tízest nem vett figyelembe. De nincs mit szépíteni, ott, akkor, abból annyira volt képes.
Pedig úgy sajnálom... mikor megnéztük a várható felvételi sorrendet, ott zokogott a vállamon. Mert igencsak hátul kullog, ott, ahol azt tanulhatná, amit szeret. Most már érzi a súlyát... csak nehogy késő legyen.

23 megjegyzés:

  1. Jaj, nagyon sajnálom :(! Igen, sokszor szeretnénk a gyerkőcök helyett teljesíteni, de nekem is tudomásul kell(ett) vennem, hogy van, ahol - nincs mese - csak ők maguk állhatnak helyt. Mi csak előtte tudunk hozzátenni valamit, lehet, hogy keveset... aztán csak várni lehet, hogy nem fog annyira izgulni, hogy mindent elnéz, elszámol (mindkét fiam hajlamos a figyelmetlenségre). Szorítok a fiadnak!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hani, Te sem alszol még? Köszönöm szépen az együttérzést, s hogy szorítasz.
      Lehet, hogy ott rontjuk el, hogy helyettük oldjuk meg, amit csak lehet? S ha elengedjük a kezét, elbizonytalanodik? Annyit töröm a fejem, de ezt már nem lehet visszafordítani. Legalább annyi haszon legyen belőle, hogy tanul az esetből, s komolyan veszi a továbbiakban...

      Törlés
  2. Elolvasván amit írtál...együtt érzek veletek. Zakatol az agyam meg a szívem, hogy nálunk is lesz ilyen...nehéz gondolatok, nehéz kérdések...de előbb utóbb mindennek oka lesz...talán így kellett történnie? Ne keseredjetek el, mert lehet, hogy valami nagyon jó sül ki belőle! Szorítok, hogy így legyen...
    Inkább majszoljátok" azt a finom csoki krémet...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Flóra, köszönöm szépen! Most már én is átestem a bizakodó oldalra, csak a rádöbbenés pillanata, napja volt keserű. De még nincs azért veszve minden.

      Törlés
  3. Nagyon sajnálom Gerdi, együtt érzek veled, veletek! Csak hát ugye ez nem sokat számít, ez már nem segít a megtörténteken. Azért bizakodjatok, hogy sikerül olyan helyre bekerülnie, ahol jó lesz neki. Azt szokták mondani, hogy kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. Úgy hiszem az ember élete végéig aggódik a gyerekéért, legyen az akár hány éves....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Katalin, köszönöm az együttérzést! Ezen már nem lehet változtatni, csak bizakodunk. Hát igen, eztán majd másféle gondok jönnek, új társaság, távolság, másféle aggodalom.

      Törlés
  4. Gondolom a fiadat is eléggé bántja, ezért jobb ha inkább higgadtabb maradsz és buzdítod hogy majd sikerül valami más ami neki megfelelő. Elhiszem hogy bánt titeket szülőket is de inkább bátorítsátok hogy ne menjen el a kedve az egésztől. Kitartást és sok sikert kívánok a fiadnak és nektek is. Ami pedig megtörtént azon már nem tudok úgy sem segíteni. Ma is süssél valami jó brutál édességet !:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Éva, köszönöm:-)
      Bántja bizony, nagyon is. Mikor megtudta az eredményt, egész délután sírt, fiú létére. Aztán újabb nekikeseredés, mikor rájött, igencsak hátra rangsorolták a szerzett pontszámai alapján. Nem haragszom rá, nem akarok még nagyobb terhet rárakni, megpróbáljuk kihozni a lehető legjobbat a kialakult helyzetből.

      Törlés
  5. Nem is tudom mit lehet ilyenkor mondani, azon kívül, hogy nagyon sajnálom!! :(( Igaz, csak a blogon keresztül ismerlek, de az eddigiek alapján, biztos vagyok abban, hogy te , mint szülő, mindent megtettél a gyerekeidért, ahogyan ezután is meg fogsz tenni minden tőled telhetőt, tehát ezért ne legyen lelkiismeret-furdalásod!! Biztosan nem könnyű ezt megemészteni, de próbáljátok megkeresni a pozitív oldalát a dolognak, biztosan van ilyen is!!! Kitartást és minden jót a továbbiakban a fiadnak is, no meg az egész családnak!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Marika, nagyon kedves vagy, köszönöm! Igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni ezért e két csemetéért, bár elég gyakran érzem úgy, mégsem tettem eleget. Bízom benne, hogy a másik lehetőség jó döntés lesz, ha nem, majd iskolát váltunk. Köszönjük a biztatást!

      Törlés
  6. Kedves Gerdi! Én nem vigasztalni akarlak, inkább csak elmesélek egy történetet, vond le magad a következtetéseket. Volt egyszer egy nem túl szorgalmas, ellenben nagyon jóeszű kislány, mindig a jó tanulók között, szinte kitűnő. A felvételi közeledtével édesanyja azt szerette volna, ha szakmát tanul, de a tanárai jó esze végett a gimnáziumot javasolták neki, amit apja is támogatott. A döntést a szülők jó szülő révén a kislányra bízták, ő pedig a központi felvételit nagyon jóra megírva - hatodikként a rangsorban - felvételt nyert a nagyon vágyott gimnáziumba. Ott is jól teljesített, mert bár a szorgalma nem jött meg, de annyira jól fogott az agya, hogy a figyelmetlenségek ellenére is a jeles tanulók közé tartozott, tiszta ötössel érettségizett. Arra gondolt, ideje lenne szakmát tanulni, mindig is csodálta a fodrászok, kozmetikusok vagy varrónők ügyességét, sőt szívesen lett volna szakács vagy vendéglátós. A jegyei szerint viszont többre volt hivatott,a tanárok telebeszélték a fejét, hogy ehhez túl okos, menjen inkább egyetemre. Mivel nem igazán tudta, mi lehet belőle egyetemi diplomával, ezért a bölcsészkart választotta, hiszen a magyar tantárgyat nagyon szerette. Az egyetemen aztán sok okossággal tömték a fejét, elméletekkel, és ő, mivel okos lány volt, a jók közé tartozott. Lediplomázott, jelesre, majd megcsinált még egy posztgraduális képzést, menedzsmentből, szintén jelesre, és most csinálja a harmadik diplomát szintén menedzsment témakörben. Most 25 éves, még soha nem dolgozott, mert fél, hogy nem lenne rá képes, ő csak az elméletekhez ért. Nem keres, gyakorlatilag a párja tartja el. Munkát keresne, de a diplomáit nem értékelik sokra, szakmai tapasztalata nincs, a diplomái pedig nem hasznosíthatók külföldön. Szívesen menne pedig, de mindenhol csak szakmával rendelkezőket keresnek, szakácsot, fodrászt, műkörmöst. Ezért a lány az önéletrajzában letagadja a diplomákat, kétségbe esve keres valami fogódzót az életben, mert nem igazán látja a jövőjét. Nyelvet tanulni eddig nem ért rá, most meg nincs rá pénze. Sokszor gondol vissza a volt osztálytársaira, akik közepes eredménnyel sem mindig végeztek, és most Ausztráliában, Hollandiában, Svájcban, Ausztriában, Angliában és Németországban boldogulnak, és szinte tökéletes az életük.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Lina! Köszönöm, hogy megírtad ezt a történetet a "Lányról":-) Kívánom neki, hogy teljesüljön álma; szakmát tanulni még nem késő, olyat, amilyet szeretne.
      Persze mi is gondolkoztunk szakközépiskolán is, de igazából nem találtunk olyat, ami illene hozzá. Továbbtanulni mindenképpen szeretne, persze én is szeretném, de nem erőltetem rá az én akaratom. Ő egy erős természettudományos beállítódású, kutakodó, kísérletező, felfedező, érdeklődő. A biológia után újabb szerelem a kémia, így ezen az úton terelgettük volna tovább. Tanulja azt, amit szeret, ami érdekli. Támogatjuk, s bízunk benne.

      Törlés
  7. A tavaly ezen mi is átestünk. A románunk lett gyengébb, a többi jó volt. Én azt mondom, írjátok azt be elsőnek, amit a gyermek szeretne, sosem lehet tudni, sikerülhet. Indulhat nagyobb létszámú osztály, lehetnek mások médiái is kisebbek, nem tudhatod, nem egyforma minden év.
    Olyat is tudok, hogy nem jutott be az áhított helyre, egy gyengébb osztályban járta ki a 9-et, de felébredt, hogy ez neki nem jó és a nyári vakációban tanult, különbözeti vizsgát tett és bejutott.
    Úgy írjátok be a sorrendet, ahogy Ő szeretné...szerintem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hajni, nem tudni, s ez kikészít... lehet, felveszik a kedvenc gimibe. De ha nem, válogathat a maradékból, ami nem túl jó kilátás. Ezért inkább változtatunk a sorrenden, biztosra megyünk, ott is biológiát tanulhat emelt óraszámban, s ha nem tetszik, s persze jól teljesít, iskolát váltunk. De még az is lehet, ott talál rá magára.

      Törlés
  8. Kicsit összeugrott gyomorral olvastam, ugyanis jövőre ránk is ez vár, de,én már idén ezen stresszelem magamat.
    Nem hiába, mert Ádámnál is inkább a szorgalommal van a baj, nem a képességekkel.Hát,nagyon szorítok Nektek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Márti, köszönöm!
      Érdekes módon én nem izgultam agyon a dolgot, bíztam a Fiamban. Jó tanuló gyerektől rossz központit nem láttam. Eddig:-) Hát ilyen is van. Az is sokat számít, szerintem, hol tanul. Kis falu kis iskolájában (ezek vagyunk mi), többnyire közepes képességű tanulók közt kevesebbet tudnak nyújtani a tanulni vágyóknak. Majd csak túléljük ezt is:-) Jövőre én szorítok Nektek!

      Törlés
  9. Akkor ezért a hallgatás. :( Sajnálom! Én már nem igazán emlékszem, hogy nálunk hogyan volt, de ha lehetséges, akkor írjátok azt a sorrendet, amit szeretnétek. Aztán van olyan lehetőség is, hogy félévkor, vagy első év végén átmenni másik gimibe, ha mégsem sikerül, vagy ez nem lehetséges? Akkor nem mehetne át oda, ahová szeretnétek? Esetleg különbözeti vizsgával? A lényeg, hogy vigasztald, biztos Ő is hasonló módon érzi magát, mint Te, ha nem rosszabbul. Persze könnyű tanácsokat osztogatni, de ennek a súlyát természetesen csak Ti érzitek. Szorítok Nektek! Fel a fejjel!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csilla, nem ezért a hallgatás, most így alakult. Ez az eset hozta meg a kedvem az íráshoz:-)
      Már döntöttünk, hogy legyen, változtatunk a sorrenden, Esztergomba megyünk:-) Ha meg nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, Gergő viszont igen, iskolát váltunk.
      Köszönöm a biztatást!

      Törlés
  10. Drága Gerdi, ez annyira nehéz! Mi már kétszer estünk át ezen a tortúrán, végigizgultam/izgultuk mindkettőt. Való igaz, hogy a gyerekeknek abban a kétszer 45 percben kell számot adni a tudásukról, és nem nagyon fér bele figyelmetlenség, izgulás, elnézés. Másrészt szerintem sok esetben egy 14 éves gyerek még nem is igazán tudja eldönteni, hogy mit is szeretne, milyen irányban tanuljon tovább. Nem irigyellek, nagyon nem egyszerű helyzet, drukkolok, hogy végül minden úgy alakuljon, ahogyan ti szeretnétek! :) És még valami: én hiszem azt, hogy minden történik valamiért, mindennek oka van (csak most esetleg még nem tudjuk, hogy mi az)! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hankka, nehéz bizony! Főleg, mert a legjobbat szeretnénk annak a kölöknek. Nála már egész kiskorában eldőlt, milyen irányban fog továbbtanulni, s lehet, ez az egyoldalú érdeklődés okozta ezúttal a vesztét. Ne legyen matek, csak biológia, kémia és fizika. Ja, és számolni ne kelljen, mert olyankor abból is gyengébb jegyet kap. Ez most biztosan így kellett legyen, s majd rájövünk, hogy miért. Be fogok számolni róla:-)

      Törlés
  11. Együtt érzek Veled/Veletek. De most csak az jár az eszemben, de jó, hogy nekünk még az ilyesmik odébb vannak... Egyelőre én még az ovi miatt aggódom, bár még csak szeptembertől lesz ovis a pici fiam, de nekem már nagyon gyakran eszembe jut - nehéz lesz, hiányozni fog, hogy nem lesz velem egész nap. Na, de ez egy más téma...
    Kívánom Nektek a legjobbakat kedved Gerdi!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gabriella, köszönöm szépen!
      Előbb-utóbb eljönnek ezek az idők is, bár egyáltalán nem vártam. S majd a Leányzóval is át kell élni... Bár ő még csak 5. osztályos, de úgy telik az idő.
      Az ovi? Az is, mintha nem rég lett volna, mikor délelőttre meg kellett válnom tőlük. Olyan nehezek voltak az első napok az üres házban. De ahogy telt az idő, belerázódtam az új helyzetbe.

      Törlés