Ez több mint ház, ez otthon...

Otthon. Család. Tárgyak. Emlékek.

2012. augusztus 19., vasárnap

Naplóféleség az Erdélyben töltött napokról. 1. nap

2012. augusztus 1.
Indulás
Persze az előző nap is megérne egy misét. Nem gondoltam volna, hogy mindennel elkészülök időben, de a család apraja-nagyja közreműködésével meglett a sütés-főzés, takarítás, vasalás, csomagolás, mosogatás... Éjfél után nem sokkal ágyban voltam.
Másnap reggel Férjem kíméletlenül felköltött 6 órakor. Nővéremékkel 8 órakor kellett volna találkoznunk út közben, de 6 órát kellett volna mondanunk, mert a szokásos 2 óra késéssel ezúttal sem hazudtolták meg önmagukat:-) De a lényeg: a hónapok óta várt útra elindultunk!!!
Végre Nővéremék is beértek, s kitartóan haladtunk a határ fele. Nagyváradnál léptünk át Romániába, ahol megint elszakadtunk, ki-ki intézte a maga dolgát: Sógorom elvitte Anyósomékat az Öccséhez, akik Váradon élnek, mi is elkísértük őket, addig a csapat másik fele vásárolt. A városon kívül, Május 1 fürdőt elhagyva találkoztunk újra. A települést elhagyva egyből dombokra váltott az egyhangú sík vidék. Hamarosan megpillantottuk a láthatáron halványan kirajzolódva a hegyeket.Belényest elhagyva egyre közelebb értünk hozzájuk.


Az utolsó falu már a hegyek lábához simult. Innen vezet fel a több, mint 20 km-es út a Pádis fennsíkra.

Egyenesen nekimentünk a hegyeknek, úgy tűnt, nincs tovább, az út mégis megtalálta a helyet a továbbjutásnak, egy patak mentén.
Amint elhagytuk az utolsó falut, a jó utat is magunk mögött hagytuk. Ráadásul az eső is szemerkélni kezdett, de kitartóan haladtunk a változó minőségű úton felfele, egyik ámulatból a másikba esve.
Voltunk itt 20 évvel ezelőtt, de most jöttem rá, milyen is az emlékezet. Akkor más szemmel néztük a hegyeket, hisz volt belőle bőven. Akkor is szerettem, de most minden egyes fenyő, szikla, újabb kanyar csodálatot vált ki belőlem.
Ennél a sziklánál a csepegő eső ellenére megálltunk, hosszasabban csodálni, a tejeskávé színű patakból kiemelkedő lábától egész a csúcsáig. A patak vize egyébként kristálytiszta, ezúttal az eső kavarta fel.


20 évvel ezelőtt a Pádis menedékházon és néhány esztenán kívül nem sok építmény volt erre fele, de az idők folyamán elég sok építmény nőtt ki a földből, a takaros, tájba simuló faházaktól kezdve az ízléstelen, rikító színű, nagyzoló téglaépítményekig. Szálláslehetőség is van bőven.
Mi a Pádison jártas Sógorom tanácsára a Glavoi tisztáson szerettünk volna sátorozni, de nem nyerte el a tetszésünket. Zsúfolt, vízben nem bővelkedő hely. A tisztáson átfolyó patak ki volt száradva, egy éppen csordogáló forrás látja el ivóvízzel az itt táborozókat.
Továbbmentünk, megkeresni a 20 évvel ezelőtti helyünket. Elértünk a Pádis menedékházhoz, amely közelében 2-3 km aszfaltos út fogadott!  Alaposan megváltozott a hely, óriási építkezések folynak, teljesen más arculata lett az egész helynek. Nem előnyére változott....
Nem kis keresgélést követően rátaláltunk a keresett helyre, de ki volt téve a sátorozni tilos tábla. Ennek ellenére rengeteg sátor volt felhúzva. Körbenéztünk, s a patak túloldalán egy tágas, szabad tisztást néztünk ki. Az autók sikeresen átjutottak, de a sátorhúzás ( a miénk) kevésbé volt sikeres:-) Ránk sötétedett, ki fáradt, ki hisztis, ki lelkes... Szóval nem ez lett a legszebb esténk. Szanaszéjjel aludtunk, de mindenkinek volt fedél a feje alatt, ha nem más, az autó.
De másnapra az idő is kiderült, a hangulatunk is. A problémás sátor is alakot nyert, s kezdetét vette a jó hangulatú, élménydús sátorozás.




5 megjegyzés:

  1. Nagyon szép helyen mentetek végig. Megvannak a kempingezésnek is az előnyei meg természetesen van kissé bosszantó része is. Gondolom a többi napon már minden zökkenőmentesen ment?:-))

    VálaszTörlés
  2. Éva, igen, a továbbiakban minden (azaz majdnem minden) rendben zajlott. Persze mindig közbejön valami nem várt dolog... Jól éreztük magunkat, a gyerekeknek is tetszett.

    VálaszTörlés
  3. Örülök, hogy Ti is szerencsésen megjártátok Erdélyt. A Pádis gyönyörű lehet, mi még nem jártunk ott. Szépek a képeitek, jó lehetett, hogy együtt volt a család.
    Mi júli 25-től aug 6-ig, voltunk kint, sok felé jártunk, nagyon jól és gyorsan telt az idő. Az első két sorozatot már fel is töltöttem, Borszékről és a Békás-tóról, nem tudom volt-e már időd nézegetni. Ezek most új helyek voltak nekünk, eddig még nem jártunk ott.
    Zetelakáig megvolt a közel 11 óra utazás, de mi már reggel 5-kor indultunk :)
    Várom a folytatást, gondolom lesz még kép és ultibeszámoló :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Katalin, köszönöm:-)
      Persze, hogy lesz folytatás!
      Így van, Pádis gyönyörű, elképzelhetetlen természeti jelenségek tárháza.
      Megcsodáltam ám a Te képeidet is, ti "kicsit" távolabb mentetek. Azért Székelyföld majdnem még egy annyi út, mint amennyit mi mentünk. Annyi látnivaló van Erdélyben, évente barangoltuk, mégis annyi mindent nem láttunk. Talán rendre...

      Törlés
  4. Hát én az utolsó bejegyzéssel kezdtem , de mostmárelejétől olvasom el a végéig! :) Pádisról csak hallomásból tudok, sajnos nem jutottunk el oda még, pedig a képeitek alapján is gyönyörűnek tűnik! Bizony nagyon sok a látnivaló Erdélyben ! Lassan odanőnek a mi gyerekeink is, hogy el lehet menni velük ilyen helyekre is kirándulni, és remélem sok szép helyet tudunk majd mi is megnézni!!

    VálaszTörlés