Naplóféleség az Erdélyben töltött napokról. 4. nap

Az előző nap próbatétele után lazább napot terveztünk.
Hogy miért volt próbatétel? Nem egészen 5 km (el sem hittem, de Sógor okostelefonja ezt is tudja) távot oda-vissza egész nap tettünk meg, de közben több száz m szintkülönbséget kellett áthidalnunk. Kicsit tartottam is a helytállásunktól, de megcsináltuk! A gyerekeknek, Nővéremnek nagy-nagy dicséret, s én sem okoztam csalódást magamnak:-)
De most egy újabb napnál tartok: A Medve Barlangot szemeltük ki uticélul, s hogy tartalmasabb legyen a napunk, a Rozsda-szakadékot is beterveztük. Persze ezúttal autóval:-)
Végigdöcögtünk azon az úton, amelyiken feljöttünk a hegyre. Kiskóh (Chiscau) falu felé vettük az irányt, ugyanis ott található a nevezetes barlang. Megérkezvén egymást érő árusok fogadtak, egész fel a bejáratig. Egy épület rejti a barlang bejáratát, melynek alsó szintjén árusítják a belépőket, felső szintjén, egy büfé mellett vagy a tágas, szép kilátással  rendelkező teraszon kell várakozni, míg összegyűl egy újabb csoportra való. Most nagyon sokan voltak, egyik csoport érte a másikat.

Az idegenvezető románul tájékoztatott a tudnivalókról, a fontosabbakat fordítottuk a gyerekeknek. Elsőként a helyet mutatták meg, ahol robbantás során véletlenül leltek rá a barlangra. Ez történt 1975-ben. Ekkor a barlangot lezárták, 5 év múlva adták át a látogatóknak. Ekkorra kiépítették a világítást és a járdákat, az elérhető cseppkőképződményeket hálóval védik. Nem véletlenül, mert bár tilos megérinteni őket, némely látogató fittyet hány a természet sok ezeréves munkájára. Mert egy négyzetcentiméter cseppkő 20 év alatt képződik, de a zsíros kéz érintésétől nem fog tovább nőni.
A barlang másfél km hosszú. Nem látogatható az egész, egy része csak a kutatók számára van nyitva. Nem csak csodálatos cseppkőképződményei miatt jelentős, hanem az itt talált barlangi medve-csontvázak ( a mackók 15.000 éve kihaltak) is híressé tették. Egy földcsuszamlás ejtette foglyul az itt menedéket találó medvéket, s szegények éhen haltak.
A benti hőmérséklet állandó, 10 fok télen-nyáron, ezért ajánlatos meleg holmit vinni magunkkal. A páratartalom pedig 95%-os.
A bent látható csodás képződmények ámulatba ejtik az embert, de beszéljenek a képek.

A nevezetes lyuk, ahol a robbantás megnyitotta a barlangot

A "névadó" csontváza

"Spagettik"

A jó hűvösből újra a tűző napra jutottunk.
Belényesre mentünk, vásároltunk néhány dolgot, innen a Rozsda-szakadék fele indultunk, a Vertop-hágón át. Egyre csak felfele mentünk, s egyre kisebbnek tűntek a környező hegyek. Hogyne, hisz 1160 méterig kapaszkodtunk, vagyis az autó.

 Figyelmeztettek, hogy ebből az irányból nem látható a szakadék hollétét jelző tábla. De a számos parkoló autó jelezte, hol kell megállnunk. meg is találtuk a nevezetes táblát, valóban csak egy irányból volt látható a szöveg. A másikból.
Leparkoltunk, ebédeltünk, s nekivágtunk a 2 km-es, 40 percesre saccolt kapaszkodónak. A kezdet elég meredek volt, de aztán enyhült az emelkedő, meg aztán számos áfonyabokor ajánlotta gyümölcseit, meg pihenőt szemelgetés közben.

 Mikor kiértünk az erdőből, egy tisztás állt előttünk, mely hirtelen véget ért... egy roppant mély szakadékban. Ez a Rozsda-szakadék.

Szédítő mélység tátongott a lábunk előtt, s semmi korlát, vagy figyelmeztető tábla. Egyszerűen csak ott van. "Csak" 100 m mély, bár fentről sokkal többnek tűnik. Még időztünk volna a közelében, de dörögni kezdett, s nem szerettünk volna megázni. Végül egy csepp sem esett.
A szakadék egy hatalmas vízmosás, ahol az erózió ma is dolgozik. Itt-ott láthatók frissen leszakadt, fenyőfákat is magával ragadó "hegydarabok".
Hazafele még várt ránk a már kétszer végigjárt változó minőségű, egyre felfele tartó út, aztán a sátrak és a vacsorakészítés. Talán fáradtabbak voltunk, mint az előző napi gyaloglást követően.