Ez több mint ház, ez otthon...

Otthon. Család. Tárgyak. Emlékek.

2012. június 15., péntek

Hurrá, szünet!

Nem csak a gyerekek várták a vakációt, én is. Igaz, az oviban továbbra is zajlik az élet, de jövő héten és egész augusztusban szabadságon leszek:-) Mennyi mindent terveztem a jövő hétre! Felsorolni is sok lenne. Többek között több blogozást:-)
Azért nem teljesen szünet a szünet, mert van olyan jó szervezőkészségük a döntnököknek, hogy a mai napot  kinevezték tanítás nélküli napnak, holnap lesz a 8. osztályosok ballagása, jövő hét csütörtökön a tanévzáró ünnepség. Hogy mindezt miért nem lehet lezavarni ezen a hétvégén...
Hogy mit kezdenek magukkal a gyerekek a hosszú szabadság alatt? Az elején élvezik a kötelezettségek nélküli létet, aztán jönnek a nagy unatkozások. Hédi naphosszat barátnőzik, ami nem is baj, de Gergő ellenne a laptoppal. No itt kell kemény szabályokat bevezetni. Legyen levegőzés is, olvasás is .
Augusztus első két hetére terveztük a nyaralást, haza megyünk Erdélybe. A Pádis fennsíkon töltünk el egy hetet, 10 napot, ez még változhat. Aztán hazamegyünk Zilahra, meg Dobára Mamához. Ott is jó lenne több időt tölteni, hogy mindenkire jusson idő, mert többnyire csak rohanunk, s előre meghatározott program szerint sorra járjuk a rokonok, ismerősök egy részét.
Keresek néhány képet szülővárosomról meg nagyszüleim kis falujáról.

A régebbi képeket lementettük cd-re, ezt az egyet véletlenül találtam. Sok éve készült Zilah főterén, a Wesselényi-szobor előtt, mely a város egyik nevezetessége. Tervezek egy teljes bejegyzést a városról, akkor előkeresem azokat a képeket.
A többi kép tavaly készült, Kis- illetve Nagydobán, mikor unokatestvérem lagzijára utaztunk haza.  Édesanyám kisdobai, Apukám pedig Nagydoba szülötte. A két falucska szinte összenőve egymással bújik meg a Szilágyság hepehupái között. Gyerekkorunk nyarainak egy részét itt töltöttük, nagyon sok emlék köt oda.
A Kisdobai református templom

Mókusles a nagydobai ház udvarán

Apukám szülőháza, mely lassan az enyészeté lesz, bár nagynénémék próbálják menteni.

A völgyben bújik meg a falu

Egyetlen Nagymamám gyerkőceinkkel, Nővéremmel és jómagammal

5 megjegyzés:

  1. Ó, irigyellek! Ebben az évben 3 napot voltam eddig szabin, hétfőtől új melóhely, ki tudja, hogy mikor megyek szabira. Basszus, azt hiszem tényleg fáradt vagyok, kicsit megkönnyeztem az utolsó képed, apai nagymamámat juttattad eszembe, akinek igazán sokat köszönhettem. Otthonka, kötény, kendő, szemüveg, már rég nincs köztünk... :((( Egyébként meg azt hittem, hogy csak az enyéim unják agyon magukat a szünetben. Jó pihenést Neked a jövőhétre!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csilla, köszönöm, már pihenek is, itt a számítógép előtt:-)
      Teljesen megértelek, már én is nagyon vártam ezt a hetet, jól esik a csend a sok gyerekzsivaj után. Meg egy kis "semmittevés". Azért az idézőjel, mert rengeteg mindent terveztem erre a hétre, nem fogok unatkozni.

      Törlés
    2. Sajnálom a Nagymamádat... Az elérzékenyülés lehet a korral is jár... az én szemem is egyre könnyebben telik meg könnyel. Örömömben és bánatomban is:-)

      Törlés
  2. Jó pihenést kívánok! Biztos nagyon jó lesz hazamennetek, két hétig barangolni Erdélyben :) Zilahon még nem voltunk, szép a főtere! Nagymamádat Isten éltesse még sokáig szerettei körében!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Katalin, köszönöm szépen!
      Nagyon várom a hazautat, egy idő elteltével egyre jobban rám tör a honvágy. S most már eljött ez az idő.
      Zilahról szeretnék majd írni, mert sokan nem is tudják hova tenni. Takaros főterét eléggé elcsúfították, látnivalók a református templom, az Ady-féle gimnázium, a szobor. A közelben van egy feltárt római város, a Meszes hegység. Én szeretem, mert ott nőttem fel.

      Törlés