Ez több mint ház, ez otthon...

Otthon. Család. Tárgyak. Emlékek.

2012. június 10., vasárnap

Kis konyhám- immár teljesen készen

Otthonunk első olyan helyisége, ami teljesen kész van. Persze a többi is működőképes, de mindegyiken hátra van egy-egy kisebb vagy nagyobb csinosítás, alakítás, bútorozás...
Már írtam róla röviden, itt, akkor ígértem részleteket. Már pedig az ígéret szép szó...
Nem rég került a helyére az utolsó darabja, a Zsuzsi, azaz a mosogatógép, amely helyét már a tervezéskor megjelöltük. Míg nem dolgoztam, én töltöttem be a szerepét, s azt mondtam, majd ha megkeresem az árát, akkor veszünk. Igaz, hogy nem volt rá elég egy hónapi fizetésem (nem fizetnek azért agyon a tanügyben), de nagy segítség tud lenni.
De kezdjem az elején: nekem mindig is a konyha volt a lakás központja, ez volt az első helyiség, amiről álmodoztam, hogy milyen is lesz. Több, mint egy évtized tapasztalata alakította ki elképzelésem. Nem akartam nagy konyhát, hogy aztán kilométereket gyalogoljak benne. Legyen minden karnyújtásnyira. Azt is szerettem volna, hogy az étkező és nappali egy légtérben legyen vele. Az étkező úgy lett, de mivel Anyósomék lakrészét is ki kellett alakítani, persze ragaszkodtam hozzá, hogy külön konyhával, módosítani kellett az eredeti terven, így a nappali a tetőtérbe került.
A bútort Férjem készítette, két részletben. A mosogató fölötti szekrényke a télen készült el, a többi előző télen. A két szélső, ajtós rész egyelőre alig rejt valamit, de tudom, hamarosan megtelik az is. Minél több tárolófelület, annál több kacat... Középen poharak, bögrék kaptak helyet, melyeket nap mint nap használunk.

A tűzhely éveket várt eredeti csomagolásában, mire helyére került. A sütőt magasabbra szerettem volna helyezni, kényelmi szempontokból. Alá került két termetes fiók, amikben megbújnak a sütis kellékek: ilyen-olyan tepsik, formák, kisgépek, mérleg, meg sok apróság.

A falra szerelt kis fűszertartót Húgoméktól kaptuk, a beköltözés örömére. A lent lévő két kosár pedig apróságokat rejt. Az egyhangúság megtörése érdekében kerültek oda, hogy ne csak ajtó s ajtó legyen.
Az étkező felől ezt látni:

Szemben a kamraajtó. A hűtő benne kapott helyet. Több szempontból is: a konyhában már nem fért el volna, meg mivel hidegebb helyiség, legalábbis télen, kevesebbet fogyaszt. Ez sem egy utolsó szempont:-)
Előtérben a polcon pedig receptes könyvek, melyeket böngészni szoktam, időnként sütök-főzök is belőlük.
A kamra felől:
No és mivel használni is szoktam a konyhát, állandóan kupi van benne. A kagyló éppen tele mosatlannal, a tűzhely főznivalóval... De ennél még rosszabb is szokott lenni, főleg egy-egy nagyobb sütis bevetés után. Magam sem tudom, hogyan, de annyi mosatlant tudok gyártani, hogy még a Zsuzsi sem győzi eltakarítani utánam:-)


12 megjegyzés:

  1. Nagyon szép a konyhád, megfelel az én ízlésemnek is. Látszik, hogy nagy szeretettel sürögsz-forogsz benne, ez meglátszik a blogon bemutatott étkeken is :) Gratulálok és kívánom, hogy még nagyon sok finomat készíts, amit megmutatsz nekünk is :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Martinelli, nagyon köszönöm! Való igaz, a konyha a kedvenc helyiségem, talán azért, mert szeretek itt ténykedni.

      Törlés
  2. Gratulálok az ügyes férjednek hogy ilyen szépen megtudta csinálni. Természetesen Neked is hisz gondolom tervezést te csináltad?:-))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Éva, köszönjük a gratulációt! Igen, én terveztem, az én elképzeléseimet váltotta valóra Férjem.

      Törlés
  3. Nagyon szép lett a konyhád Gerdi, irigyellek is ért :) Ügyes férjed van, hogy ilyen szuper módon megcsinálta. El sem tudom képzelni, hogy itt rendetlenség is tud lenni :) Nekünk sajnos elég kicsi a konyhánk, ha ott eszünk, akkor háromnál többen nem férünk az asztalhoz, ha egyedül vagyok benne, és én egyedül sütök, főzök, akkor elég jól elférek. Általában nekem is mindig sok a mosatlanom, ezek szerint nem vagyok vele egyedül :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Katalin, köszönöm! Az már biztos, hogy ügyes férjet fogtam magamnak:-) Tetőtől talpig Ő készítette a házat, csak itt-ott vett igénybe segítséget.
      A kicsi konyhának is megvan az előnye, de időnként biztos jobb lenne a nagyobb:-) Mosatlan? Sose érek a végére, mire elmosogatok, ott a következő adag. Ha nem főznék, persze nem lenne ennyi. De el sem tudom képzelni, hogy ne legyen főtt étel az asztalon, vagy készételt rendeljünk. Inkább a mosatlan:-)

      Törlés
  4. Gerdi, ha lenne egy varázsceruzám, mint abban a mesében akkor pont ilyet rajzolnék magamnak!!!!
    Imádnám minden szögletét! A férjed egy kincs, főzz is feni finomakat, megérdemli!! :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Barbi, de jó, egyezik az ízlésünk! A minta már megvan, csak a varázsceruza hiányzik:-))) Szeretem a természetes anyagokat, színeket, ezek köszönnek vissza mindenhonnan.
      Tudom én, hogy a Férjem egy kincs, kényeztetem is:-)

      Törlés
  5. Gerdi gyönyörű a konyhád, annyira kellemes, álom lehet benne főzni. ...és abszolút nincs benne kupi, ahhoz képest, hogy éppen sütöttél és főztél is, pláne.
    Gratulálok a Férjedhez, nagyon ügyes! Hosszan elidőztem a fotóid előtt, imádom nézegetni a meseszép, hangulatos konyhákat - és a Te konyhád minden tekintetben az. Használd, süss-főzz egészséggel benne! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gabriella, köszönöm szépen!
      Az már biztos, hogy nagyon szeretek benne sürögni-forogni, sokkal jobban esik, mint az albérletes sivár, barátságtalan konyhában. Azóta is töretlenül szeretem, semmit sem változtatnék rajta.
      Köszönöm, hogy benéztél:-)

      Törlés
  6. Szia!Már régen jártam itt, mert mostanában sajnos láttam nem írsz.
    Most újra benéztem egy kis konyha ötletért. Csak most vettem észre a képen a gyönyörű újságtartót :) . Megpróbálom megfűzni apukámat hátha készít nekem egy hasonló szépséget, ha nem sikerül a férjed készít rendelésre is ilyen szépségeket? Válaszodat előre is köszönöm! Dóri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Dóri! Ilyenkor sajnálom, hogy hanyagolom a blogot. :-) A sütisbe még mindig írok, de erre sajnos nincs idő, energia.
      Örülök, hogy egyáltalán ötletet tudok adni, bármiben is. A kis újságtartó egy nagyon régi szekrény megmentett darabjaiból készült. A Férjem eddig csak nekünk gyártott bútordarabokat, mert szereti készíteni, meg ha ideje engedi. Meg fogom Őt kérdezni, mit szól hozzá.
      Bocsánat a késői válaszért, de én magam sem sűrűn járok erre...
      Üdv. Gerdi

      Törlés