De nem tudtam valójában ráhangolódni az ünnepekre. Pedig ez volt az első karácsonyunk otthonunkban. Tavaly annyira terveztem, s minden borult. Idén nem ment. A gyerekek miatt próbálkoztam, mégis úgy éreztem, kicsit lapos lett az egész.
Néhány évvel ezelőtt Leányzóm úgy kérte az Angyaltól a fát, hogy ne legyen feldíszítve, ez legyen az Ő tisztjük. Azóta így kapják. Ha gyanakodnak is, de még mindig hisznek abban, hogy az Angyaltól kapják az ajándékot. Remélem, nem csak minket akarnak megtartani a hitünkben:-)
Most is így volt, csupasz fa az előszobában, ajándékszatyrokkal körbevéve. Mi Férjemmel a konyhában ténykedtünk, s hívtuk Hédit segíteni. Vigyorogva jött, mert persze útba esett a fa is, de az ujjongás elmaradt. Csak megjegyezte, itt a fenyőfa. Gergő is ledugta az orrát, aztán megkezdődött a kutakodás:
A fadíszítés fáradalmait a konyhában vezettük le. Anyósomékkal és sógorommal együtt vacsoráztunk, jó hangulatban. Gyerkőcök el is "aludtak" Sógor vállán:-)
Azért jól telt, főleg a következő nap, amit hagyományosan a Nővéreméknél töltöttünk. Együtt Húgaimmal, Hédi keresztszüleivel. A szokásos csapattal, akikkel együtt vagyunk "sülve-főve", már amikor tehetjük, mert 100 km-es körzetben szóródtunk szét. No és unokatestvérünkkel, aki végre sok év után rászánta magát, hogy meglátogasson minket. Nagyon örültünk neki, hazafele hoztuk magunkkal, így nálunk is eltöltött 2 napocskát.
Azon vettük észre, hogy itt az év vége, ki se hevertük egyik ünnepet, jött a másik. Most már csak egy napot töltöttem a konyhában. Budapesten, Keresztlányunk születésnapjával egybekötve ültük a szilvesztert. Négy éves lett a kis cuki-muki, hihetetlen...
S 2012-t írunk...
Hogy tegnap már iskolába kellett menni, kénytelenek voltunk visszazökkenni a régi kerékvágásba. S minden megy tovább a maga útján...
Nagyon klassz képek:) Mi együtt díszítjük a fát pár éve. Nekem egészen 24.-ig nem volt semmi karácsonyi hangulatom, pedig a kislányom úgy be volt sózva, számolta a napokat, ő még elhiszi a mesét. Aztán még szavazás is volt, hogy 24.-e este vagy a párom tradíciója szerint 25.e reggel jöjjön a Julenissen, vagy a Jézuska , esetleg a Santa Claus. Mert ugye ki jön ide? Hát megbeszéltük, hogy ők tulajdonképpen csapatban dolgoznak, segítik egymást:)Nem könnyű ilyen nemzetközi családban élni. Bocs a hosszú kommentért. Minden jót ehhez a másik blogodhoz is az új évre:)
VálaszTörlésNagyon tetszik ez a blogod is. Gratulálok az új lakáshoz, nagyon szép! ...és persze a karácsonyfa is aranyos lett. :)
VálaszTörlésTrollanyu, köszönöm!!!
VálaszTörlésJöhetnek a hosszú kommentek, szeretek olvasni, kicsit többet megtudni Rólatok:-)
Hozzánk az Angyal jön, a Szilágyságban legalábbis ő járt. S ide is eljön:-)
Mintha rólunk szólna a kislányos történet:-) Leányzóm már novemberben készült a karácsonyra, én meg nem tudtam ráhangolódni.
Gabriella, köszönöm:-))) Mindent:-) Első saját otthonként nagyon szeretem, bár még van tennivaló bőven. De a miénk!
VálaszTörlésBizony 2012..., ugye, milyen furcsa?
VálaszTörlésSzuper képek!! Nagyon helyes családod van!! A Férjedtől elkezdve,a sógorodig mindenki! :)))
Nálunk a gyerekek, és a férjem díszítik fel a fát. Én csak ülök, nézem Őket és igazítgatok rajta, mert valahogy mindig egy kupacba kerülnek azok a fránya díszek. :)))
Az iskolakezdés nálunk tragédiaként élődött meg :), persze, ha őszinte vagyok, én is úgy mentem hétfőn, mint akit lökdösnek. ;D, azért azóta belerázódtunk ám. :)))
Csilla, bizony, furcsa. Úgy repülnek az évek...
VálaszTörlésKöszönöm:-)))
Nálunk is Leányzó rendesen ledöbbent, hogy már kell is menni iskolába, pedig szeret járni, nincs gondja vele. Én sem vártam, hogy kezdődjön, mi tagadás... Még egy hét pihit kaphattunk volna:-)