Adventi naptárunk

Tudom, tudom: elkéstem.
A naptár időben kész volt, csak arra nem volt időm, hogy feltöltsem. Két napig rá sem néztem a számítógépre:-)

Ez a harmadik alkalom mindössze, hogy készítettünk. De nagyon jól beválik, mert feltétele is van annak, hogy kinyithassák: nem veszekedhetnek:-) Mert azt nagyon tudnak. Amúgy jó gyerekek, de ha esténként leülnek egymás mellé, kezdődik a nyávogás Hédi részéről: Gergőőőő, neeee! De nem menne odébb, pedig elég nagy a kanapé. Lehuppan mellé, s kiprovokálja a piszkálást, a nyafogással meg a Gergő leszidását szeretné elérni, gondolom én. Ha megelégelem, jut mindkettőjüknek. No és a kis meglepetés reményében le tudnak mondani esti szórakozásukról:-)
Eddig papírgurigát csomagoltunk be színes csomagolópapírba, s szaloncukorszerűen bekötöttük a két végét. Idén változtatni akartam. Mikor Vácon voltunk fogorvosnál, többek között karácsonyi mintás vásznat is vettünk, s ezekből varrtam kis tasakokat. Szalaggal akartam megkötni, de annak egy részét, elhasználtuk másra, így maradt a fényes ajándékkötöző.
Van varrógépem, de Anyósom többet használja, mint én. Az én tudományom addig terjed, hogy beszegek, összevarrok valamit. Ezekhez a szütyőkhöz ez elég is volt:-) Igaz, két napig dolgoztam velük.
50 cm-es csíkokat vágtam le az anyagból, hármat. Mindegyiket 8 részre vágtam, tetejüket beszegtem, kettéhajtva összevarrtam, s még be is szegtem a belső varrást, mert eléggé szálazódott.

A szélükre kis díszcsík is került. A számokat is varrni terveztem, de idő hiányában fényes hullámpapírból kis szíveket vágtam ki, olló hegyével kis lyukakat fúrtam rá, ebbe belefűztem a zsinórt. A szívek hátoldalára írtam a számokat:

Mindegyikbe került valami apróság: csoki, szaloncukor, gumicukor, ceruza, apró díszek - hogy ne csak édesség legyen. Összekötöztem a tasakokat.
A nagy kerámiavázámba fenyőágakat állítottam -hamarosan hullani fog, legalább lesz mit takarítsak-, s a zsinór segítségével rákötöztem a meglepetést rejtő zsákocskákat.
Gyerkőcök meg alig várják az estét, hogy kinyithassák. S nincs esti nyávogás, ez a legjobb benne:-) Nem is igaz, hanem a kíváncsisággal telt várakozás, s az örömük!