Férjem távolabb dolgozott, így csak hétvégére járt haza. Hétvégén meg kedves Nagybácsija megkérte, hogy segítsen nekik barátaik balatoni nyaralója körüli munkában. Nekem az volt a kikötésem, minket is vigyen, mármint akkor picur Fiamat és engem. Legalább hétvégén legyünk együtt.
Így mentünk mi is vele.
A most nyílt és hamar barátkozó Fiam akkoriban igencsak nyafka, anyámasszony katonája volt. Ott is bemutatta tudományát, amit a háziasszony nevelési tanácsokkal jutalmazott. Ő, akinek saját gyereke nincs, csak párjának két példás magaviseletű unokája. Mivel én nem szívleltem meg a tanácsait, nem vette jó néven. Nem lettünk barátnők:-)
Érdekes módon a gyerekeknek nagyon jó antennájuk van a feléjük áradó szeretet érzékeléséhez. Talán emiatt volt, hogy este Fiam nem akart bemenni a házba, hogy végre lefekhessünk. Már mindenki nyugovóra tért, mi még mindig kint ültünk a padon, s győzködtük Gergőt, hogy feküdjünk már le. Nem és nem. Mikor békésen pihegni kezdett az ölemben, tettünk egy próbát. "Nem akarok bemenniiii!"- üvöltötte. Aztán újra elaludt, újabb mozdulat, ébredés... Az üres vízipisztoly oldotta meg a helyzetet, ugyanis arra kapható volt, hogy bemenjünk a fürdőbe megtölteni, onnan már egy lépés volt a nekünk kijelölt szoba.
Másnap lekváros buktát sütöttem, bezsebeltem a dicséreteket, de a fagyos hangulat megmaradt. Azóta még egyszer találkoztunk.
Ez volt a körítés.
A körözötthöz pedig úgy van köze, hogy ekkor ettem először. A háziasszony hozta, azt is elmondta, hogy piacon vett hozzá igazi juhtúrót. Nem kérdeztem meg, hogy készült, csak jól megnéztem. Azóta viszonylag gyakran keverek vacsira, még a gyerkőcök is szeretik.
Az este is ezt ettünk, s mindig eszembe jut róla az az emlékezetes este:-)
Én így készítem:
Fele-fele arányban juh- és tehéntúrót, egy fej apróra vágott hagymát, ízlés szerint sót, köménymagot (egészet) és pirospaprikát, esetleg apróra vágott zöldpaprikát összekeverek. Ha túl száraz lenne, tejföllel keverem, annyival, hogy kenhető legyen.
Ünnepekre is készítek néha, akkor TV paprikába töltöm, jól lehűtöm, s karikákra vágva kínálom.
Érdekes módon mifelénk annyi mindent nem készítettek, ami amúgy megszokott, jellegzetes étel a magyar konyhában. Körözöttet sem. De van néhány étel, ami ott készült, másfele nem. Egy részét szoktam főzni, majd bemutatom őket. Ilyen a tojásleves (inkább rántottaleves) meg a rántott krumpli (nam panírozott!). A Szilágyság meglehetősen elszigetelten fejlődött, így lehet, hogy kicsit más a konyhája s szokásai is. Melyek sajnos kihalóban vannak. A mai életvitel nem is kedvez fennmaradásuknak.
Mindjárt újabb körítés lesz belőle:-)
Szia Gerdi!
VálaszTörlésCsak most találtam rá a blogodra, és nagyon megtetszett! Gratulálok a kreatívkodásaitokhoz, a konyhádhoz, az ügyes férjedhez, és a két blogodhoz, amin látszik, hogy szívvel -lélekkel "adminisztrálod". Elsősorban azért "látogattam" el hozzád, mert olvastam egy hozzzászólásodban, hogy szilágyságból származol. Én is, és ez kíváncsivá tett!:) Örülök, hogy ilyen helyes ismerősre találtam, aki ráadásul ugyanolyan gyökerekkel rendelkezik, mint én (persze csak átvitt értelemben, ne érts félre)!
Nagyon fincsi a körözött, én is imádom, de még sosem készítettem,viszont hamarosan fogok!:)
Kedves Marika!
VálaszTörlésKöszönöm kedves soraidat!
Nagyon örülök Neked, persze minden új olvasómnak, de földimnek különösen:-) Néhány hónapja rátaláltam egy zilahi(ott születtem, éltem 27 évig) bloggerre, lelkendezve írtam neki, ő meg válaszra sem méltatott. Ez kis csalódás volt, de Te ellensúlyozod:-)))
Na ugye, Szilágyságban nem készítenek körözöttet:-)
Szívesen látlak továbbra is, kedves ismerős!
Gerdi, én sajnos nem ismerem a szilágysági ételeket, szokásokat, így nagyon kíváncsian várom majd a recepteket. Meg a történetek is nagyon érdekesek, mint ez is:)Kőrözöttet sajnos nem tudok készíteni, de különben szeretjük nagyon.Marika hozzászólásához meg annyit, hogy ugye milyen kicsi a világ:)
VálaszTörlésTrollanyu, majd rendre megismertetlek velük:-) Történet is akad...
VálaszTörlésA kőrözöttel szöget ütöttél a fejembe... gyorsan utánanéztem, mert már láttam máshol is így írva. De rövid ö-vel írjuk, mert a kör szóból származik. Bocsi, nem kioktatni akartalak, csak engem is érdekelt. De pestiesen, mint olvastam , kőrözöttnek mondják, gondolom, nehogy körözött személyre utaljanak:-)))
Igen, kicsi a világ. A gyerekeim időnként Téged is ismerősként emlegetnek, annyit olvassuk a blogodat. Még a Fiam is szokta:-)
Mi is szeretjük, de CSAK tehéntúróból is szeretem készíteni. Jó hozzá a Piros Arany vagy a saját nyersen sóval elrakott darált paprika. Érdekes történet, nagyon jó az írói vénád, még úgy olvastalak volna tovább is :)
VálaszTörlésVicuska, köszönöm! Legközelebb bővebb lére eresztem:-)
VálaszTörlésA körözött is olyan, ahány ház, annyi... körözött. Én sem mindig egyformán készítem, most csípős Piros Arany került a tetejére, ha van, friss paparika is kerül bele, akár piros is.
Én is köszönöm a kedves szavakat! :) A szilágyságban (tudomásom szerint) nem készítik, de legalábbis régebben nem készítették a körözöttet!
VálaszTörlésA zilahi bloggerrel kapcsolatos történethez , csak annyit: ne is törődj vele, nem vagyunk egyformák! :)
Én is szívesen látlak a blogomban, ha esetleg még nem jártál arra: www.anemethek.blogspot.com
Üdv.Marika
Marika, hogyne jártam volna nálad, nem is egyszer. Először, mikor Petránál egyik hozzászólásodban olvastam, hogy szilágysági vagy. Azóta még néhányszor. Lehet, nem hagytam nyomot... de eztán fogok:-)
VálaszTörlés