Csak egy kép

Ezt muszáj megmutatnom:-) Könnybe lábadt tőle a szemem...

Hogy miért is? Szülővárosom, Zilah főtérének egy részletét ábrázolja. A szebbik felét. Mert bizony alaposan elcsúfították az egykor kedves, bájos, régi főteret. A képen az egykori  Vigadó épülete látható, a parkban, a fák között a meghurcolt Wesselényi szobor búvik meg, csak a talapzata látszik. A kép jobb oldalán pedig annak az utcának az eleje, amit róttam 27 évig. Háttérben pedig a Meszes vonulata, rajta keresztül vezet az út Kolozsvár fele.
Olyan, amilyen, de mégis itt nőttem fel, s nem számít, hogy szerettem itt élni, vagy sem, de ide köt olyan sok minden, s olyan szívesen térek ide mindig vissza! Pedig egyre kevesebb és kevesebb ismerős arc jön velünk szembe az utcán. Folyton megváltozik valami... De a lényeg ott marad: az utca, ahol a szülői ház kissé átalakított formában ugyan, de ott van, s mindig megnézzük; a főtér, ahol találkoztunk annak idején a város különböző pontjain lakó osztálytársakkal, s amely nevezetességeit előszeretettel mutogatjuk gyerekeinknek; iskolák, boltok, piac, utcák- mind-mind nevezetesek valamiről- , legalábbis az emlékeink számára. S az örök Meszes! Nem a legszebbike az erdélyi hegyeknek, de számunkra igen kedves. Ifjúkorunkban, ha az idő engedte, télen-nyáron a Meszest róttuk. Minden völgye rejtett valami szépséget. Minden patak medrén felfele haladva kisebb-nagyobb vízesésekre leltünk. Legelésző bivalyokat kerülgettünk, szalonnát sütöttünk, somot szedtünk, s olyan gondtalanok voltunk... Csak akkor ezt még nem értékeltük:-)
A képet itt találtam, rögtön el is mentettem magamnak.
Annyit tudnék még mesélni! Tervezem, hogy fogok, de hát az én terveimnek szokása, hogy dugába dőlnek:-)

Ezt a fotót is onnan mentettem, századeleji felvétel lehet a városról. Egyik kedvenc a rengeteg régi fotó közül. Egy diófa alá befér a város:-) Azóta már többszöröse  mint beépítettség, mint lakosság szempontjából. Szemben a két magyar, a római katolikus és a nagyobbik, a  református templom. Ezek uralták a várost. Ma már nem...