Így készült: a koszorúalapra dróttal rákötöztem a fenyőágakat. Mivel meglehetősen borzas lett, piros szalaggal is áttekertem. 4 tobozt erősítettem rá, szintén dróttal. A gyertyákat Leányzóm felszúrta a talpra s a tobozok közé biggyesztette. Egy piros bogyós díszt szétszedtem s a tobozok közé szurkáltam.
Ha nem kaptam volna hozzávalókat, akkor is készül adventi koszorú, gondolatban már megvolt: egy szögletes doboz alját teleszórom dióval, mogyoróval, toboz s valami színes csilli-villi is került volna bele, s közé a gyertya, ami itthon éppen van.
Ügyesek vagytok! Én még nem mertem soha neki állni ilyet gyártani! Leragadtam a karácsonyi üvegmatrica gyártásnál. :)
VálaszTörlésNagyon szép a koszorú, és azért is, mert saját kezűleg készült. A második variáció is bevált volna. Mi is így szoktuk csinálni, pl. tavaly nem volt fenyőág, csak a koszorú, azt díszítettem fel mindenfélével, de nem azért mert nem volt fenyő, hiszen itt áll az erkély előtt, csak későn fogtam hozzá,mivel messzebb voltam.
VálaszTörlésBetty, köszönjük:-) Nem nagy ügy, csak a koszorúalap kell hozzá, s bármi karácsonyi hangulatú "kacatot" rá lehet erősíteni. Üvegmatricázni is szoktunk, csak éppen most ébredtem rá, hogy eléggé fogytán a készletünk. De feltöltjük:-)
VálaszTörlésTücsi, de örülök Neked! Köszönöm a dicséretet is, meg hogy olvasómmá lettél:-)
VálaszTörlésIgen, az adventi koszorúnak -meg sok minden másnak- az az igazi értéke, hogy saját kezűleg készül, s bármi kerül rá, a hangulatot fokozza. Most nekem pont arra van szükségem:-)
Szép lett, ráadásul még illatos is a fenyőtől, ami az enyémről sajna hiányzik! :)
VálaszTörlésKöszi, Barbi! Sajnos egyáltalán nem érzik illata, pedig nagyon szeretem a fenyőillatot.
VálaszTörlés