Cirmi és családja

Érdekes módon mi soha ki nem fogyunk cicákból. A gazdátlan, kitett cicuskák rendszeresen megtalálnak minket, s nemcsak állatrajongó gyerekeimnek, de nekem sincs szívem elüldözni őket. Aztán ismerősök cicaszaporulatát is sikerrel ránk lehet tukmálni. És mégsem szaporodik meg valahogy nagyon a számok, mert ahogy jönnek, úgy mennek. El-eltünedeznek, de jön másik helyettük.
Az első cicát a szomszédtól kaptuk, az akkor 3 évesnyi Fiam rögtön berakta a csap alá a gyanútlan kiscicát. Én vissza is vittem, mondván, várunk még 1-2 évet. Aztán nyávogó kismacskát találtunk az udvaron, akit senki sem akart a magáénak mondani. Így hát a miénk lett. Olyan volt, akár egy kiskutya: elkísért az oviba, meg vissza. Csunyuska volt szegény, fekete alapon sárgás foltokkal.
Aztán jött másik kettő, előző eltűnt, s már követni sem tudom, mikor melyik váltotta az előzőt. A nevüket is érdemes megemlíteni: volt Furi, Kasmi, Párduc, Lábalatt, Kaja, s mindezeket a neveket a gyerekek adták.
A jelenlegi cica elődje a Lábalatt volt, őt is befogadtuk, s Férjem vitte el a háztól véletlenül.

Lábalatt

 Kerestük is napokig, aztán a szomszéd vigasztalta meg kesergő Lányomat. Az ő cicájuk éppen "babát" várt, s egyet Hédinek ígért. A hófehér perzsa cicának 3 kicsinye lett: egy fehér, egy szürke, s egy fekete. A szürke lett a miénk, s az egyszerű Cirmi nevet kapta. 
Nagyon kedves, szeretni való lánycica ő.

Rojtosra tépte a filodendron leveleit

S mivel lánycica, idén tavasszal már kiscicákkal "ajándékozott" meg minket. Csak kettő lett, egy fekete meg egy szürke, kiköpött anyja. Annyira aranyosak, a csetlő-botló lépések után egyre elevenebbek és bátrabbak lettek, most már egyedül közlekednek le s fel a pincébe, ahova világra jöttek. Felváltva alszanak s esznek, hancúroznak, birkóznak. Mindkettőnek van már gazdája, legalábbis remélem, hogy tényleg elviszik őket, mert mindkettő kislány, s akkora macskaszaporulatot azért nem szeretnék. Pedig a feketét olyan szívesen megtartanám, olyan kis különleges, pufók, pihe-puha bundás szőrmók.

Hédi nevet is adott nekik, a fekete Tájla, a szürke egyszerűen csak Micu. Nem könnyű fotózni őket, mert folyton mozgásban vannak:-)

Mivel már önállóan esznek, jövő héten továbbadjuk őket. Máris tudom, hogy hiányozni fognak, de azt is, hogy sose fogyunk ki a cicákból:-)