E nap reggelén tanácstalanok voltunk, hova is menjünk. Inkább az volt a gond, hogy mindenkinek más célja volt: ki pihenni szeretett volna, ki egész napos túrára menni, más meg csak egy kevésbé megerőltető módon elérhető célt szemelt ki.
Végül Sógor elindult a Galbena-szorosba, Férjuramat meg sikerült rábeszéltem, inkább az én szempontomat vegye figyelembe:-)
Délelőtt elintéztük a "ház körüli" tennivalókat, délután pedig felkerestük a szomszédban sátorozó idősebb házaspár által ismert forrást, majd a közeli a Mócok Temploma nevű csúcsot szándékoztunk meghódítani.
Eddig palackozott vizet ittunk, de fogytán volt. A patak vizéből nem ajánlatos inni, bár tiszta vizű hegyi pataknak tűnik. De a feljebb sátorozók, az átkelő lovak, tehenek megcáfolják ezt.
Hátizsákba pakoltuk a kiürült flakonokat, s elindultunk megkeresni a forrást. Kisétáltunk az aszfaltos útra, a nem túl bizalomgerjesztő bolt mellett balra fordultunk, s rövid séta után, lila virágok és málnabokrok közé bújva megtaláltuk.
A vizet visszavittük a táborhelyre, s elindultunk a kiszemelt "dombocskára". Leányzóm "otthon" maradt a Nővéremmel, aki éppen körmöt festett, s ez a művelet nagy érdeklődést vált ki belőle. Meg nagy óhajt, hogy Ő is kifesthesse körmöcskéit:-)
Elhaladtunk a tájhoz egyáltalán nem illő építkezések mellett. Most közelebbről megszemlélhettük a félig kész épületek mellett felejtett (?) törmelékhalmazt.
Mivel nem találtunk ösvényt, elindultunk toronyiránt. Messziről nem tűnt annyira meredeknek s hosszúnak felérni, de feladta a leckét. Gyakorta megálltunk levegőért kapkodni, s visszafele nézve a tájban gyönyörködni.
 |
| Innen... |
 |
| ide tartottunk. |
Előbb legelőn haladtunk, aztán a csúcs fele közeledve kövek és fák között rátaláltunk az ösvényre is. Innen már könnyebb volt haladnunk.
 |
| Visszatekintve |
 |
| Előttünk még van egy kis emelkedő:-) |
Odafent gyönyörű kilátás fogadott a csúcsra épített faépítmény mellől. Ez a "templom", szentképek is vannak benne, meg persely és egy mosógép dobja, mely funkciójára rövid tanakodás után rájöttünk: belsejében mécsest lehet gyújtani. Ötletes, nem?
1476 m magasan voltunk. A csúcs egyfajta tájékozódási pont, hisz a Pádis fennsík több pontjáról rálátni.
 |
| Felérve |
 |
| Kilátás |
 |
| A csúcson lévő "templom" |
 |
| Ez is a kilátás része |
 |
| Erre már szebb |
Még egy darabig gyönyörködtünk a környékben. Aztán elindultunk lefele, ezúttal az ösvényen. Legelésző lovak mellett haladtunk el:
Már javában készült a vacsora, mikor Sógor is megérkezett a Galbenából. Nagyon szerettem volna ide is eljutni, mert 20 évvel ezelőtt ez a hely nyűgözött le a legjobban, pedig a többi látnivaló sem semmi. De látván, hogy természetjáró Sógoromnak is egész napos túra volt, s hallván beszámolóját a kizárólag a hegyoldalba erősített láncokon való továbbjutásról, lemondtunk róla.
Pedig annyira szép... A hirtelen előbukkanó forrás vize lefele folyva teknőket alakított ki, majd egy barlangban folytatja útját, ahonnan egy zubogó vízesés formájában jut ismét a szabadba. Erre emlékszem a legtisztábban... Talán majd máskor, ha lesz másik alkalom...
Ide valóban érdemes volt felmásznotok, nagyon szép lehetett a kilátás.
VálaszTörlésIlyen láncokkal erősített helyek, amerre a Sógorod járt, gyönyörűek lehetnek, de én meg sem kísérelném, ilyen sajnos nem nekem való :)
Köszi a Nógrádhoz írt megjegyzésedet. Már ott válaszoltam rá, de azért ide is írok, hátha azt nem olvasod már el. Ha mentek a Nógrádi várhoz, érdemes Drégely várába is felmenni, mi is voltunk ott Nógrád után, nincsenek messze egymástól. Az is nagyon szép, remélem a héten fel tudom tölteni azokat a képeket is.
VálaszTörlésEzek is csodaszép látnivalók!! arról a templomról eddig nem hallottam. Valószínű, hogy mi ,anno, távolabb voltunk tőle, s azért nem látogattuk meg, pedig földrajz tanár volt az egyik kísérőnk...ezért neki tudni kellett róla! No majd legközelebb a kis családommal !! :)
VálaszTörlésA Mócok temploma közvetlenül a Pádis menedékház fölött van. Nem tudom, Ti merre kirándultatok, lehet, távolabb. A Rozsda-szakadék azért elég messze van, autóval is onnan.
Törlés1970-1975 között jártunk arra felé Édesapámmal ,csodálatos helyeken,mint ezek a képek is ,Mócok temploma,Csodavár alul-felü,Galbéna völgye szintén lennt-fenn,Szamosbazár,Elveszett világ"Lumea pierdutá" csodálatos helyek.1982 óta itt élek Cegléden Magyarországon e kies,piszkos fakótlan városban,nem érzem jól magam,ha Erdélyben laksz és szeretsz ott élni,nem jobb itt,maradj otthon,mert csodálatos ERDÉLY.Ma már 2015-öt írunk és mai napig is hiányzik.Sokan települnek is vissza,a baráti köreimből is.
VálaszTörlésKedves Géza! Valóban csodálatosak ezek a helyek, s igazából Erdély szépségeinek ez csak töredéke. Azóta több fele jártunk "otthon" a gyerekekkel együtt, hogy ők is megismerjék szülőföldem, s Pádis az, ahova visszavágynak, ami a legmélyebb nyomot hagyta bennük.
TörlésNos, én Zilahon (Szilágyságban) születtem s éltem 27 évig, Fiam fél éves volt, mikor áttelepültünk Magyarországra családostul. Nem bántam meg döntésünket, nem mennék vissza, már a gyerekekért sem. De a honvágy ennyi év -16-után sem hagyott alább. Évente legalább egyszer hazamegyünk rokonokhoz, nyaralni, ifjúkori emlékeket felidézni, gyerekeink tudatába bevésni, honnan is származnak, s megmaradni "erdélyinek". Nekünk annyiból könnyebb az itt megmaradás, hogy a hepehupás vén Szilágyot nem sík vidékre váltottuk, hanem hasonló táj látványa fogad az ablakon kinézve. A Börzsöny lábánál fekvő kis faluban élünk. De minden tiszteletem azoké, akik visszamennek, hazamennek.
Köszönöm a hozzászólást! Üdvözlettel: Gerdi
SZERETEM ERDÉLYT,ha fizetésem egy részét ott kell hagyni ott hagyom,mert mindig FELTŐLTŐDÖM vele.Van Farmoson egy székely gyógyszerész kolleganőm,aki minden évben 2-3 hétre haza megy,pénzét ott költi el.Igaza van.
VálaszTörlés