Miért nem írtam eddig róla? Nem volt határozott szándékom. Illetve igen, csak más formában. De időm egyre kevesebb. Nem tudom, hogy csinálom, de egyre kevesebb a szabad időm, amit többek között blogozásra szánhatok. Időszűkében olyan dolgokat is hanyagolni tudok, amik elmulasztása évekkel ezelőtt még elképzelhetetlennek tűntek. Csak tologatom és tologatom magam előtt a megvalósításra váró teendőket, s ez egyre csak halmozódik s egyre nehezebb. Most egy hét szabit kaptam, s próbálok könnyíteni ezen a terhen, meg egy kérést teljesíteni.
Katalinét, aki sokszor járt Torockón, s annyi csodás képet közölt e faluról és környékéről ezen a blogon, hogy igencsak nagy mulasztásnak éreztem, hogy sosem jártunk még a környékén sem. Mindenképpen pótolni kellett!
Csodás volt. Maga a falu is, ahol mintha megállt volna az idő. Annyira bájos, elragadó maga a falu, a fölé magasodó Székelykő pedig fenséges, tekintélyt parancsoló. A környék bővelkedik természeti látnivalókban és történelmi emlékekben. Kellemesekkel és szívszorítókkal, kezet ökölbe szorításra kényszerítőkkel. De a múlt megváltoztathatatlan. Sajnos a jövő sem biztató...
De jöjjön egy "kis" képes beszámoló, aztán majd bővebben is egyszer, valamikor, de legalábbis szeretném.
Esős, vacak időben utaztunk arra fele, a Vertop-hágón át, az Aranyos völgyén keresztül. Mire megérkeztünk, ránk is esteledett.
 |
| Szállásunk |
Torockószentgyörgyi vár:
Remete-szoros, a gyerekek kedvence:
 |
| Fent |
 |
| Lent |
