Naplóféle az Erdélyben töltött napokról. 8. nap

Hozok egy kis nyarat a hideg télbe:-)
El kellett olvasnom az előző, nyaralásról írt bejegyzést, hogy tudjam, hol is hagytam abba. A pihenő utáni nap következik, amikor lábadozó Hédikénk hősiesen gyalogolt hegyen-völgyön, árkon-bokron keresztül az újabb csodás látnivalók reményében. Volt csalódás is, meg újabb nagy ámulások.
Olyan túrát néztünk ki, amelyiken nem állnak előttünk nagy szintkülönbségek. Az Eszkimó-jégbarlang ezt ígérte, 1 nagyobb emelkedőt kivéve elég egyenletes terepet mutatott a térkép.
Az út eleje egybeesett a Csodavár fele vezető úttal. El is néztük a turistajelzéseket, s mikor rájöttünk a tévedésre, nem tértünk vissza, hanem átvágtunk egy kis tisztáson. Annyi bábakalácsot egy helyen még nem láttam, mint ott! Gyönyörűek voltak!

Rátaláltunk a helyes útra. Árnyas erdőben, kényelmesen mentünk tovább. Kiérve az erdőből, már kevésbé volt kellemes, mert meglehetősen meleg volt. Aztán elénk tárult a ránk váró szintkülönbség. Ezúttal lefelé. Kőről kőre lépdelve haladtunk lefele, míg elénk tárult a Glavoi rét, ahol először akartuk felverni a sátrakat. Meggyőződtünk róla újra, milyen jól tettük, hogy nem maradtunk itt. Rengetegen voltak, s mindössze egy forrás látta el ivóvízzel az egész népet.

Lefele araszolva

A Glavoi rét

Itt kicsit megpihentünk, olvasgattuk a tájékoztató táblákat, majd elindultunk kijelölt célunk fele. Ezúttal felfele mentünk, de nem volt túl meredek. S erdőben haladtunk, áfonyát szemelgetve közbe s megfáradt Lányunkat biztatva, időnként hátunkon cipelve.
Aztán elértük a jégbarlangot, ahol voltunk 20 évvel ezelőtt is. Akkor még le lehetett menni, s megérinteni a méretes jégoszlopot. Most csak a kiépített teraszról lehet dideregve megcsodálni a természet újabb alkotását.

Megérkezve semmi sem utal barlang jelenlétére, csupán egy gödröt látni. Leereszkedve egyre hidegebb van, aztán a lépcsőfokon lejutva már látni a barlangot, alattunk. Jég, fatörzsek s sok lehullt levél van odabenn. S azért látni olyan jól, mert a barlangnak van egy felső nyílása is, ahol délben besüt a nap s állítólag vörösen izzik a jégtömeg. Erre utal a barlang román neve is, amely élő tüzet jelent.
A barlangban található jégtömeg mennyiségét illetően harmadik országos szinten az Eszkimó-jégbarlang.
Leányzónak nagy csalódás volt, valami másra számított elmondásaink alapján. Én is máshogyan emlékszem rá, de akkor sem lát minden nap ilyet az ember.
A fiúk elmentek a felső nyíláshoz is, de én nem kívánkoztam oda. Inkább pihentünk egyet közbe, s megnéztük a térképen, visszafele milyen látványosság tekinthető még meg. A Galbena-kilátó majdnem útba esett, mindössze egy 2 km-es kitérő. Hát ha már itt vagyunk, nézzük meg azt is.
Lélegzet-elállító látvány fogadott. Alattunk nagy mélység, sziklákkal övezve, a mélység pedig magába foglalja a Galbena-szorost, Pádis szerintem legszebb részét, ahova most nem jutottunk el. S túloldalt, velünk szemben, a távolban látni lehet a Rozsda-szakadékot, ahova órákig autóztunk. S itt van, odalátni.
Ez a látvány végre Hédit is lenyűgözte, azt mondta, ezért megérte eljönni.

Pihenő után visszaindultunk a táborba. Na most jó lett volna a Glavoi réten sátorozni, mert nem kellett volna megmászni azt a nagy emelkedőt. De szép lassan, Hédit is húzva-vonva magunk után, felértünk. Onnan meg már pikk-pakk "otthon" voltunk.

Így néznek ki a megfáradt vándorok a tábortűz körül:-)
Még vacsorát is főztünk, s füstölődtünk a nyers fenyőből rakott tűz körül. Ez volt minden esti program:-)
S másnap már hazafele mentünk? Na ezen kell gondolkoznom, hisz nem most volt.