Komlóleves

Sörrajongók, csalódni fogtok, ez nem az a komlóleves:-)
"Kis" kitérő:
Mi Zilahon fent laktunk a dombon, elég közel a a Meszeshez. A Meszes alatt pedig szőlőhegy volt, gyümölcsössel, már elhagyott parcellákkal s füves területekkel, sövényekkel, bokros részekkel tarkítva. Tavaszonként kis kirándulásokat tettünk erre, csak ilyen délutániakat, de nagyon szerettem, mert már nyíltak a mezei virágok, közöttük az általunk kásavirágnak nevezett sárga kankalin. S míg Anyukám komlót szedett a már jól bejáratott helyeken, mi gyerekek teleszedtük a kezünket virágokkal. Persze segítettünk is, jó adag komlóval tértünk haza, amiből nagyon finom levest főzött Anyukánk.
A komló csak kora tavasszal jó levesnek, amikor még nem fut fel magasra. A végét, jó arasznyit letörtünk belőle, ami még roppanós, nem fás, ez jó levesnek.
Nemrég, a szomszéd ajánlására fedeztünk fel egy forrást a falu határában, s egyik alkalommal, amikor vízért mentünk, az útszéli bozótosban kiszúrtam a zsenge komlóhajtásokat. Mindjárt le is támadtam, nagy örömmel vittem haza, s megfőztem. Úgy, ahogy Anyukám készítette, s nagyon szerettük ám!
Ilyenek a komlóhajtások:

Az én gyerekeim nem rajongtak érte, de azért megkóstolták. Bármennyire áradoztam róla, nem lett a kedvencük.

Hozzávalók:

• füstölt sonka (0,5 kg-nyi)
• komló
• 2 evőkanál liszt
• 3-4 evőkanál olaj
• 3-4 dl tej
• kevés ecet

Így készült:

A sonkát annyi vízben, amennyi bőven ellepi, főni tettem. Amikor már puha, felöntöttem annyi vízzel, amennyi levest főzni akarok. Amikor felfőtt, beletettem a komlót. 

Elkészítettem a rántást: az olajon csapott evőkanál lisztet világosra pirítok. A levesbe teszem, amikor az már fő, és kevergetem közben. A többi lisztet simára keverem előbb kevés tejben, majd a többit is hozzáadom, a levesbe öntöm. Amikor felfő, kész is, a komlónak nem kell sokáig főnie. Megkóstoljuk, elég sós-e. A sonka miatt lehet, nem is kell több hozzá. Kevés ecettel ízesítjük.

A múlt héten is láttam komlót, de már elég magasra kúszott, nem biztos, hogy jó még levesnek. Hamarabb kellett volna közzétennem, hát ha valakinek kedve szottyan komlólevest főzni:-)

Azt nem tudom, mennyire elterjedt a komlóleves főzése, mifelénk készítették. Hasonló leves készült zsenge csalánhajtásokból is. Meg a partilaput is hasznosították a konyhában, valamilyen rizses-tejfölös rakott étel készült belőle, azt is szerettük. Érdekes módon a mifelénk sarmásnak nevezett medvehagymát nem használtuk, pedig kaszálni lehetett volna a Meszesen. 

De jó lenne összegyűjteni ezeket a régi recepteket, de sokakra nem emlékszem, hogy készítette Anyukánk, s már nincs kitől megkérdezni...

Karácsonyi ajándék a Férjemtől:-)

Hol van az már:-) Majdnem elkészült karácsonyra, végül közbeszólt egy kis baki. Aztán a helyére került a szekrény, a bepakolás viszont váratott magára. Még most sincs teljesen tele, de a kacatok csak gyűlnek, gyűlnek, s minél több tárolóhely van, annál többet halmozok fel. Mert én olyan gyűjtögetős vagyok: hátha jó lesz még valamire:-)
Van a konyha-étkezőben egy sarok, melybe még a ház tervezése során elhelyeztem a lelki szemeimmel egy sarokra állítható tálalószekrényt. Mivel Férjuram nagyon belejött a bútorgyártásba, nem volt kérdés, hogy ő fogja elkészíteni.
Dolgozott is rajta a télen, méricskélt, tervezgetett, kikérte a véleményemet, hozzátette a szakértelmét, s ha nem méri el a felső rész üveges ajtaját, valóban kész lett volna időben. Új ajtó készült, a szekrény is a helyére került. Az elmért ajtónak is meglett a szerepe: a konyhaszekrény utolsó, hiányzó darabját az után terveztük.

Ilyen lett:-) A konyhaszekrény tulipánja erről sem hiányozhat. De most már nem tervezünk több tulipánt.
A felső, üveges részbe került az "antik" porcelán. Néhány éve Anyukám összecsomagolta az eljegyzésükre kapott kéknefelejcses kávéskészletet, s nekünk adta. Mert tudta, hogy gyűjtjük a régiségeket. Már akkor elhelyeztem a nem létező szekrénybe a szívemnek kedves ajándékot. Évekig dobozba várt a végleges helyére:

A többi "díszlet" jön-megy, idővel majd minden megtalálja a végleges helyét.

Néhány kép a kezdetekről s a "művészről":

Papírdíszek anyák napjára

Holnap lesz az oviban az anyák napi ünnepség. A dekoráció ezúttal is rám lett bízva. Egy délután elkészültek. Az apró kék virágokkal díszített szívek a kedvenceim:

hHmar is elkészültek, a virágokat többszörösen összehajtott vékony színes papírból vágtam ki, a leveleket szintén, a szívet pedig kartonból.
Az árvácskás cserepek már munkaigényesebbek voltak, s annyira nem is voltam megelégedve a végeredménnyel. De ha már dolgoztam vele, ezek is felkerültek.

Előbb a cserepekre a levelek kerültek fel, majd a virágok. Ezekhez három szirom egyszínű, a negyedik más, ezt hátulról ráragasztottam. Végül tűfilccel megrajzoltam a közepét meg a szirmokra is firkantottam egy kis erezetet. A cserepeket pedig hibajavítóval megpöttyöztem, ez a mozzanat nem lett megörökítve. Pedig valamelyest dobott rajta.

Készültek még szívecskefüzérek is, de ezekről nem készült fotó. Kisebb szívecskéket vágtam ki szintén összehajtott papírból, így gyorsabb, s minden másodiknak a közepét is kivágtam. Így lettek felfűzve: egy egész, egy lyukas szív.

Anyukát mindig felhívtam anyák napján... Most már nincs kit. Már több, mint egy éve, hogy nincs velünk, s érdekes módon most először álmodtam vele. Ma reggel, félálomban láttam őt, a zilahi házban. Nem beszéltem vele, csak tudtam, hogy ott van. Igazából nem hiszek abban, hogy az álmoknak jelentése van. Ritkán emlékszem rájuk, de időnként egész nap a hatásuk alatt vagyok, mint ahogy most is. Abban hinni akarok, hogy valahol ott vannak a szüleim, hogy nincs vége mindennek azzal, hogy eltávoztak az élők sorából. Így könnyebb elviselni...