A 6. nap meglehetősen emlékezetes, de nem a szép élményektől. Arra ébredtem, hogy Leányzóm kipakolja gyomra tartalmát. Reméltem, hogy csak gyomorrontás, s egy kis kamillatea mindjárt helyre rakja. Minden esetre a mai nap programját meghatározta, nem megyünk sehova, maradunk a sátraknál. Férjem meg ügyeletben, ha kell, mehessünk dokihoz vagy gyógyszertárba.
Hédi állapota nem akart javulni, amint belediktáltam egy kis folyadékot, jött a hasfájás, majd a hányás. Részemről meg az aggodalom...
Erre jártak |
"Kis" természetbúvárom |
Leányzó délutánra kicsit felvidult, bár enni, inni nem akart. Korán elaludt, szerencsére a nyavalyát is kialudta. Persze másnap még igencsak gyengus volt, de legalább amit evett, ivott, benne maradt. Én meg megnyugodtam.
Reggel Sógor összepakolt s elindult haza, mert neki ennyi szabadság jutott.
Nekünk meg a Szamos-bazár volt tervbe véve. Én természetesen maradtam Hédikémmel, meg Nővérem is. Így csak a fiúk vágtak neki az útnak.
A Szamos-bazár a Meleg-Szamos forrásvidéke, s nevéhez méltó: megtalálható itt minden, mi látni- s másznivalóra éhes turista szem-szájának ingere: barlang, felső világítással, mélység- és magasság sziklafalak képében, patak, amibe bele lehet esni:-) Egész napos túra volt a fiúknak, volt is mesélni valójuk bőben. Másztak, fürödtek akarva-akaratlanul, barlangásztak. Gergő be is szólt az apjának, ez volt a legnagyobb sztorijuk. Így esett az eset: Apja egy sziklafal előtt magyarázta s mutatta a kölöknek, hogy kell kapaszkodni, fogást keresni, átjutni rajta. Mindeközben Fiacskám megkerülte a sziklát, odaállt az apja elé, s megkérdezte: Apa, neked mennyi az IQ-d?
Néhány kép a természet eme újabb csodájáról, amit ezúttal nem, de 20 évvel ezelőtt láttam:
Gyíkocska:-) |
Hazafele |