Ez több mint ház, ez otthon...

Otthon. Család. Tárgyak. Emlékek.

2012. szeptember 4., kedd

Naplóféle az Erdélyben töltött napokról. 6., 7. nap

A hegyekben tesztelhettem az állóképességemet, most meg a memóriámat:-)
A 6. nap meglehetősen emlékezetes, de nem a szép élményektől. Arra ébredtem, hogy Leányzóm kipakolja gyomra tartalmát. Reméltem, hogy csak gyomorrontás, s egy kis kamillatea mindjárt helyre rakja. Minden esetre a mai nap programját meghatározta, nem megyünk sehova, maradunk a sátraknál. Férjem meg ügyeletben, ha kell, mehessünk dokihoz vagy gyógyszertárba.
Hédi állapota nem akart javulni, amint belediktáltam egy kis folyadékot, jött a hasfájás, majd a hányás. Részemről meg az aggodalom...
 A fiúk elmentek sétálni a környéken, Gergő növényeket fotózott; a fényképek legalább harmada az Ő műve:-) Az volt nagy bánata, hogy nem látni állatokat. Ha meglátott egy gyíkot, rávetette magát, egyet-kettőt sikerült is elkapnia. No meg lovat, tehenet bőven láthatott, meg néhány kutyát is, de vadállatot akart. Egy medvének azért biztos nem örült volna. Élnek arra fele, meg is lepődtem, azt hittem, csak a Kárpátokban érzik jól magukat.
Erre jártak

"Kis" természetbúvárom



Leányzó délutánra kicsit felvidult, bár enni, inni nem akart. Korán elaludt, szerencsére a nyavalyát is kialudta. Persze másnap még igencsak gyengus volt, de legalább amit evett, ivott, benne maradt. Én meg megnyugodtam.
Reggel Sógor összepakolt s elindult haza, mert neki ennyi szabadság jutott.
Nekünk meg a Szamos-bazár volt tervbe véve. Én természetesen maradtam Hédikémmel, meg Nővérem is. Így csak a fiúk vágtak neki az útnak.
A Szamos-bazár a Meleg-Szamos forrásvidéke, s nevéhez méltó: megtalálható itt minden, mi látni- s másznivalóra éhes turista szem-szájának ingere: barlang, felső világítással,  mélység- és magasság sziklafalak képében, patak, amibe bele lehet esni:-) Egész napos túra volt a fiúknak, volt is mesélni valójuk bőben. Másztak, fürödtek akarva-akaratlanul, barlangásztak. Gergő be is szólt az apjának, ez volt a legnagyobb sztorijuk. Így esett az eset: Apja egy sziklafal előtt magyarázta s mutatta a kölöknek, hogy kell kapaszkodni, fogást keresni, átjutni rajta. Mindeközben Fiacskám megkerülte a sziklát, odaállt az apja elé, s megkérdezte: Apa, neked mennyi az IQ-d?
Néhány kép a természet eme újabb csodájáról, amit ezúttal nem, de 20 évvel ezelőtt láttam:
Gyíkocska:-)













Hazafele
A következő napról is szándékoztam írni, de hagyok holnapra is:-) Előzményként annyit, hogy túráztunk egy jót, Hédivel együtt, aki bár gyengécske volt, de állta a sarat.