Otthonunk első olyan helyisége, ami teljesen kész van. Persze a többi is működőképes, de mindegyiken hátra van egy-egy kisebb vagy nagyobb csinosítás, alakítás, bútorozás...
Már írtam róla röviden,
itt, akkor ígértem részleteket. Már pedig az ígéret szép szó...
Nem rég került a helyére az utolsó darabja, a Zsuzsi, azaz a mosogatógép, amely helyét már a tervezéskor megjelöltük. Míg nem dolgoztam, én töltöttem be a szerepét, s azt mondtam, majd ha megkeresem az árát, akkor veszünk. Igaz, hogy nem volt rá elég egy hónapi fizetésem (nem fizetnek azért agyon a tanügyben), de nagy segítség tud lenni.
De kezdjem az elején: nekem mindig is a konyha volt a lakás központja, ez volt az első helyiség, amiről álmodoztam, hogy milyen is lesz. Több, mint egy évtized tapasztalata alakította ki elképzelésem. Nem akartam nagy konyhát, hogy aztán kilométereket gyalogoljak benne. Legyen minden karnyújtásnyira. Azt is szerettem volna, hogy az étkező és nappali egy légtérben legyen vele. Az étkező úgy lett, de mivel Anyósomék lakrészét is ki kellett alakítani, persze ragaszkodtam hozzá, hogy külön konyhával, módosítani kellett az eredeti terven, így a nappali a tetőtérbe került.
A bútort Férjem készítette, két részletben. A mosogató fölötti szekrényke a télen készült el, a többi előző télen. A két szélső, ajtós rész egyelőre alig rejt valamit, de tudom, hamarosan megtelik az is. Minél több tárolófelület, annál több kacat... Középen poharak, bögrék kaptak helyet, melyeket nap mint nap használunk.
A tűzhely éveket várt eredeti csomagolásában, mire helyére került. A sütőt magasabbra szerettem volna helyezni, kényelmi szempontokból. Alá került két termetes fiók, amikben megbújnak a sütis kellékek: ilyen-olyan tepsik, formák, kisgépek, mérleg, meg sok apróság.
A falra szerelt kis fűszertartót Húgoméktól kaptuk, a beköltözés örömére. A lent lévő két kosár pedig apróságokat rejt. Az egyhangúság megtörése érdekében kerültek oda, hogy ne csak ajtó s ajtó legyen.
Az étkező felől ezt látni:
Szemben a kamraajtó. A hűtő benne kapott helyet. Több szempontból is: a konyhában már nem fért el volna, meg mivel hidegebb helyiség, legalábbis télen, kevesebbet fogyaszt. Ez sem egy utolsó szempont:-)
Előtérben a polcon pedig receptes könyvek, melyeket böngészni szoktam, időnként sütök-főzök is belőlük.
A kamra felől:
No és mivel használni is szoktam a konyhát, állandóan kupi van benne. A kagyló éppen tele mosatlannal, a tűzhely főznivalóval... De ennél még rosszabb is szokott lenni, főleg egy-egy nagyobb sütis bevetés után. Magam sem tudom, hogyan, de annyi mosatlant tudok gyártani, hogy még a Zsuzsi sem győzi eltakarítani utánam:-)
